Mitől nő a dzsídípí?

Attól, hogy te szarul élsz...
Aki nem tudná mi az a dzsídípí:

"GDP: (bruttó hazai termék) adott területen, adott idő alatt előállított végső felhasználásra szánt javak (termékek és szolgáltatások) összességének értéke" (from:wiki)

természetesen ezt pénzben mérik (mi másban?)

Csicskakeltető 3.rész: Kussolj!

Nem lehet tudni, hogy kezdődik az egész.
Ha leszámítjuk azt a tényt, hogy már születésünk előtt látunk-hallunk-tanulunk, az egész a születéskor kezdődik.
Tehát:
Megszületik a várva-várt béjbi, hállelúja, mindenki boldog, kezdődhet az agymosás.

TenyÉszlények

Van ez a típus az utcán, tudod a műférfi/műnő.
A cunci meg a macsó. Fux, hajvasaló, műköröm, szemöldöktől lábujjhegyig borotva.
Hétköznap a szépségszalon/kondi előtt találod őket, hétvégén a hajógyári szippantósbudi előtt. A csinosak, az igényesek. Ismered őket. És egyre többen vannak, már megfordult a fejemben, hogy ezeket TENYÉSZTIK? És rájöttem, hogy igen.

Csicskakeltető 2. rész: A feltalálás teknológijája

-Naszóval először is most a gyárainkba kellenének jobb gépek. Mi nem értünk hozzá, de van egy csomó adatunk, tananyagunk az ilyesmiről. Majd ezeket megtanítjuk néhány okosabbnak, azt mondjuk nekik, hogy ők mérnökök,

Tanujjá, mer különben uccaseprő lesz belőled! 2.rész: A középiskola után.

Térjünk vissza a felsőtízhez. Vegyük úgy, hogy ők most főiskolára/egyetemre járnak. Belőlük is akad többféle.

.
Egy részük a buta de szorgalmas kategória, nevezzünk őket strébereknek.
Minden órára bejárnak, a szorgalmi időszakban is folyamatosan tanulnak, megcsinálják a beadandót.
Ettől függetlenül számukra a legstresszesebb a vizsgaidőszak, mivel akarnak, de nem tudnak.
Másfél hónap cigikávéenergiaital, körmök lerágva, nyugtató, sírás, lelkitámasz telefonálás, neptun előtti össznépi izgulás. 50oldalas nyomtatott A4-es puskákkal felszerelkezve mennek vizsgázni, néha használják is.
Nyilvánvaló, hogy átmennek (bár néha csak a pótvizsgán, micsoda szégyen), mint ahogy az is, hogy semmi önállót és újat nem alkotnak, csak amit muszáj, azt is nehezen. Természetesen időben, vagy max félév csúszással megszerzik a diplomát.

Mivel nincsenek túl nagy igényeik (nem is lehetnek), nagy valószínűséggel előbb-utóbb találnak munkát. Az álmuk egy iroda, papírok, ingyen kávé, semmi felelősség meg egy juci/zsuzsi/klári akivel ki lehet járni cigizni. Ez megoldható, havi 90-120ezerrel jutalmazzák. Ebből nemigen gyűjtöget senki, de pár év munkaviszony és 1-2 előléptetés/fizetésemelés után elérhető a 140-150ezer is (ha addig ki nem rúgnak). Így a bank már ad hitelt, vehetsz lakást, mindenki boldog.
A fajta kevésbé szerencsés tagjai is megélnek, belőlük általában végül ruhabolti/műszakibolti eladó, a jófajtákból host/hostess lesz.
Róluk ennyit, ők a társadalom tartópillérei.

.
A következő állatfaj az okos de lusta. Ellentétben a stréberekkel (akik akarnak, de nem tudnak), ők nem akarnak, de tudnak. Végigisszák/szívják/bulizzák a félévet, semmit nem tanulnak, puskát írni is lusták, majd beesnek a 3. tárgyfelvétel fizetőspót vizsgára, röhögve írnak egy kettest és isznak tovább. Általában rendszergazda lesz belőlük.

.
Vannak még a buta lusták, de mire ezt leírtam, ők otthagyták a sulit, vagy kirúgták őket, ebben a bontásban most visszacsúsztak egykét kategóriát, szóval ugyanazok vonatkoznak rájuk, mintha el sem kezdték volna.

.
Vannak a bölcsész beállítottságúak, ők lehetnek buták is, okosak is, a lényeg, hogy bölcsek. Romkocsmákba mennek, délután kakaózni, este inni és természetesen filozofálni. Níccséről, frojdról, arisztotelészről, mindenről. A lényeg, hogy nem holmi alantas, földhözragadt témákról, hanem magasabb eszmékről. Csak úgy szívják magukba a tudást, általában tényleg hatalmas műveltséggel rendelkeznek, csak ezzel legtöbbször semmire nem mennek az életben. Tudnak mindent a racionalizmusról/idealizmusról/empirizmusról/nihilizmusról, de nem tudják mennyibe kerül egy kiló kenyér.

Belőlük lesz a zugíró, könyvtáros, szerkesztő vagy annak asszisztense, esetleg (hogy leboruljak a sztereotípiák előtt) gyorséttermi eladó.

Az okosabb/talpraesettebb példányok előtt nagy lehetőségek állnak (főleg most, hogy mindenki anyátlan/apátlan/eszmétlen/tanácstalan ), könnyen lehet belőlük sikeres filozófus, szociológus, pszichológus, tanácsadó, vagy mindegy minek nevezzük. A lényeg, hogy ők ráéreznek a közhangulatra, megtalálják a kritikus pontokat, írnak róla egy könyvet, majd miután bestseller lett belőle, mennek szakértői munkát végezni, a tévében nyilatkozni, előadásaikkal országjárni.

.
A következő típus a megélhetési diák.
Ez a fajta az egyik legaktívabb. Általában diákmunkákban is dolgoznak, suliban/koliban seftelnek, stb.
Első pár évben (pofátlanságtól és képességektől függően) szociális vagy tanulmányi ösztöndíjakból élnek, nem rosszul, akár minimálbér feletti összegeket is össze lehet így szedni. A rátermettebbje HÖK-ös és egyéb fizetett pozíciókat is vállal.

Mikor elhasználódnak a juttatásokra jogosult félévek, lelassul az iram, csúszik a diploma. Emberünk nem abszolvál, míg nem muszáj, hiszen tisztában van vele: diákoknak olcsóbb a bérlet, suli fizeti a járulékokat, féláron utazgat az országon belül, és egyéb előnyök (olyan tájékozott a témában, mint renátójék a segílyekben). A mérleg átbillent az ösztöndíjakról a diákmunkás/seftes pénzekre. Egy részük kiváltja a vállalkozóit, amíg még ingyen van. A maradék tantárgyakat csak akkor veszik fel, ha már nagyon muszáj.

Az okoslustákkal karöltve ez a típus tölt a legtöbb időt felsőoktatási rendszerünk langymeleg lágy ölén. Ebből a fajzatból nevelődnek ki a vállalkozók/seftesek/politikusok/dílerek/mlmvezetők/szellemi szabadfoglalkozásúak (magyarul olyan munkanélküliek, akik nagyon jók valamiben, mégsincs pénzük) és az életművészek (olyan munkanélküliek, akik semmihez nem értenek igazán, mégis mindig van valahonnan pénzük).

.
És végül az "igazi" diák, aki szereti a szakmát, amit tanul. Ők is nagyon aktívak, csak máshogy. Olvassák a szakirodalmat könyvben/neten, utánanéznek dolgoknak, kitalálnak dolgokat, összeállnak, projectecet indítanak, TDK-ra járnak és egyéb versenyekre, a szakdolgozatuk már 99%-os az első évben, csak azért nem lesz soha tökéletes, mert mindig újítanak, képesek egymással, vagy a tanáraikkal egy kocsmában szakmai vitába keveredni.

Az iskolai jegyeik széles skálán mozognak, a kettestől a hatosig terjednek, attól függően, hogy szimpatikus-e az adott tanár, fel tudnak-e kelni, mennyire bírják a kötöttséget stb. De mindegyikük ott van a szakmában. A garázsban napelemet/szélerőművet/víztisztítót/robotkutyát gyártóktól a külföldön dolgozó milliókat kereső mérnök/programozó/feltalálóig bármi kialakulhat belőlük.
Temperamentumtól függően többféle életstílust folytatnak, a partiállattól a háromfős (kocka) baráti társasággal rendelkező kockáig bármit megtalálsz itt.

.
Természetesen vannak átfedések, kivételek, megnememlítettek, kifelejtettek, extrém esetek.
Egyvalami azonban tény (talán a strébereket leszámítva):
mindegyikük iszik. Eleinte folyamatosan, ahogy az idő telik, persze ritkulnak a bulik.
Kivéve a nagyon megszállottakat, mert ők szívnak.

.
Amint láthatjuk, nagy az OH állatkertje, de jól megfér egymással mindenki.
Persze ahogy az évek múltak, egyre többen nem találtak se kategóriájuknak megfelelő, se semmilyen munkát, így rendezhették általános iskolai osztálytalálkozót a munkaügyi központban, ahova különböző szándékkal látogattak el.
Egyesek segélyért, egyesek munkáért, és itt jön képbe újra az utcaseprő téma...

megoldódási tippek nemtetsző rendszerre, avagy hogyan lázaggyunk? 2.rész

Vagy inkább hogyan meneküljünk meg...

Innen jelentkezem az internetből, újra itt vagyunk tehát.
Az előző rész tartalmából:
Találtunk egy megoldhatatlan(nak tűnő) problémára jónéhány tökéletesen használhatatlan megoldást.
Hosszas tanácskozás után itt egy utolsó (?)  kivitelezhető(nek tűnő), a kéremszépen figyelni mert nagyon bonyolult megoldás. Lássuk:


hetedik:
Számba kéne venni a lehetőségeinket például. Mivel rendelkezünk? Mivel kéne? Mi az alap?
Eszünk, iszunk, alszunk. Kb.
Nem kell megvilágosodni, felmondani elsőre, otthagyni csapot-papot, és alapítani az új világot, ha nagyon nem akaródzik (vagy nem tehetjük meg).

De KAPCSOLJUK KI AZT KURVA TÉVÉT, és hirtelen rájövünk, hogy van szabadidőnk.
A netezés ne az iwiwfészbukpinaponthu szentháromságot jelentse, hanem egy eszközt arra, hogy TANULJUNK.
Utánanézünk, hogy mit lehet jobban, olcsóbban, egyszerűbben, kevésbé mérgezően.
Nem azt mondom, hogy vegyünk háromszor annyiba kerülő kamubio cuccokat.
Hanem GONDOLKOZZUNK!

Mondjuk nem veszünk minden évben ugyanabból a hülyeségből egy újat (neadjisten szarunk rá, ha kinézik a kezünkből a nokiaharmincháromtizest)
Nem veszünk fel karácsonyi/húsvéti/esküvői/születési/halálozási/elsőmenstruációünnepi/stb hitelt, hanem hozott (talált/kukázott/lopott) anyagból dolgozunk.

Bemegyünk abba a rohadt turkálóba, hogy égő pofával megvegyük azt a ruhát, ami ugyanolyan jól néz ki, tizenötször olyan tartós, mint a kínai, és feleannyiba kerül (esetleg ugyanolyan, mint a 10-30-szor annyiba kerülő elméletileg minőségi cuccok).
Az már csak egy pluszpont, hogy miattunk eggyel kevesebbet kell gyártani, spóroltunk 5szem rizst a munkabéren (más kérdés, hogy szegény Csájmingcsitól vesszük el, de ismerjük be, félpercen belül kap másik melót), meg a szállításon egy kis esőerdőt kígyóstul majmostul madarastul liánostul okszigénestül.

A még meglévő pénzünket nem részvényekbe/kötvényekbe/satöbbibe fektetjük, hanem kézzelfogható, értelmes dolgokba. Legyen akár ásó kapa vetőmag telek napelem üvegház HASZNOS tudás stb. Ez változó. De még a matracos/kozervdobozos gyűjtögetős megoldás is jobb lesz, akármennyire is szarul hangzik.

Attól függően, hogy most hol/hogy élünk, mindenki mást tud tenni az ügy (vagyis a saját) érdekében:

Legjobb eset, ha van még HÁZunk, akkor megoldjuk azt otthon, amiért most fizetünk.
A vizet összegyűjtjük (igen, az égből is folyik, nem csak a csapból), és azt használjuk fel, amire csak tudjuk.
A meleget benntartjuk télen. A hideget nyáron. És fordítva.
Spórolunk az árammal, és/vagy termelünk magunknak.

Összeszedjük a kertben a traktorkereket, félbiciklit, gyerekmedencét, hintát (mermá ugyis 25 éves a gyerek), kutyaólat (Buksi 8 éve távozott), kertitörpét és bevetjük/ültetjük valami igénytelen szar növénnyel, amit majd meg lehet enni.
Ha nem vagyunk olyan lusták, és értünk hozzá, akkor persze mással is lehet.

Járhatunk kocsival, csak ne a szomszédba. Kivéve, ha át tudja alakítani valami okosságra:)
Megkapáljuk azt a kurva kertet amikor kell (máris megúsztuk a kondit/szolit) és leszarjuk, hogy nem menő ha van tyúkunk meg disznónk.
Személy szerint boldogan vigyorognék egy tömött disznóól mellett, mikor nézem a teszkóakciót, hogy CSAK 3500 forint egy kiló comb. Ez a nem túl távoli jövőd, csak szólok.

Ha nem vagy ilyen szerencsés és nincs kerted, akkor vásárolj tőlük. Ne bio(?)boltban, tőlük. Közvetlenül. Akkor nem is lesz drágább. Lesznek, egyre többen, ne aggódj. Ezen is tudsz segíteni.
Például beszélsz a témáról. Vagy terjeszted, amit én beszélek:)
Ha van bármilyen ötleted/tudásod, hogy ők többet termeljenek kevesebb erőfeszítéssel, vagy kevesebb áramot/vizet/stb használjanak, oszd meg velük. Te is jobban jársz.

Ha van valamid, ami neked nem szükséges, rajtuk pedig segít, add oda. Vagy cseréld el. Vagy kérj részt a termésből. Ingatlan, telek, eszköz, bármi. Nem azt mondom, hogy osztogasd el a vagyonod. Nem vagyok akkora emberbarát, hidd el. Ez egy befektetés. Csak itt valós értéket kapsz érte.

Az általános iskolás "csöpög a csap, ég a villany, szelektív kuka" kérdéskört ne feszegessük. Tüneti kezelés, tükörfordításban szarnak a pofon. De ártani nem ártasz vele, ha odafigyelsz ilyenekre. Egyszer kéne nagyonnagyon odafigyelnünk, hogy utána ne kelljen mindenre annyira figyelni. Ahogy egy barátom mondaná: a nincsbű' nehéz, a vanbú' könnyű.

Esetleg a tisztálkodást is meg lehet oldani másképp.
Szappant főzni Te is tudsz (csak óvatosan), nem kell ahhoz se nagy hely, se drága alapanyag.
Satöbbi.

Igen, dolgozni kell vele. Igen, idő kell. Igen, energia. Igen, talán még pénz is. Uramisten.
Egy balatoni nyaralást kihagysz, és egész életedre elláttad magad zöldséggel.
Két doboz cigi (vagy egy pizzarendelés) helyett egy doboz vetőmag.
Egy óra fészbuk helyett egy óra utánajárás, és rájössz, hogy MIK VANNAK!?
Majd ide jobbra teszek linkeket, hogy mikvannak:)
Még sorolhatnám, de meguntam.

Mindezt nem azért, hogy a földnek jó legyen. A földnek jó most is, köszöni jól van, bár egy kicsit taknyosköhög. Ha kiirtja magából ezt a vírust, majd helyrejön pillanatok alatt.
Hanem azért, hogy itt maradhassunk rajta. Lehetőleg ne csak a szerencsés X db. Lehetőleg ne csak pár évig.
Ha kevésbé vagyunkbalfaszok, többen elférünk.
Sokjóember kishelyeniselfér, mondják.

Aki meg semmi mást nem tud/akar tenni, de nemteccik a rendszer, bőven jó, ha ezt megosztja.

megoldódási tippek nemtetsző rendszerre, avagy hogyan lázaggyunk? 1.rész

Mielőtt még én is azzá válok, akiket mindig szidok...

nevezetesen a "nemteccikerencergyurcsánytakaroggyorbántakaroggy" de jobbat nem tudok, oldják meg ők ha elbaszták... (megjegyzem a kétharmadot se a dzsízüszka hozta)

naszóval, hogy ne ez legyek ugye, valami megoldásokat kéne produkálni. Többet is, kreatívok vagyunk ugyebár, ami ctrlc szerint azt jelenti:
"alkotóképesek, teremtőképesek, elszigetelt tapasztalatokat összekapcsolva újszerűen értelmezik az adott problémát, több lehetséges megoldást keresnek, közben pedig kizárnak minden fölösleges szabályt és feltevést"
(najó, kicsit átírtam, mer rámjön a zakta.)
Van tehát egypár ötlet a tarsolyomban (vagy van ötletem arra, hogy másnak milyen ötletei lehetnek)

eggy:
Kezdhetjük mondjuk azzal, hogy kivonulunk kannásborral a parlament/bank/opera/xyterekegyike helyszínre.
Viszünk táblákat is, valami ilyesmiket "...takaroggy!!!"
Első tesztfeladat: töltse ki a pontozott részt. Alany ismeretlen. Hoppá. Az állítmány is problémás, hiszen hova takarodjon, aki mindenhol ott van? Naugye, megbuktunk.
Nembaj, odaláncoljuk magunkat táblához/fához/korláthoz//biciklitárolóhoz(jobb helyeken), meraz mindenkit meghat, meg hát már a bálnákat is megmentettük ezzel.
Magyarán szólva nem értünk el semmit, csak bevittek azokakurvasünök. Meg még másnaposak is leszünk reggel.
de legalább benne voltunk a hiradóba'!

kettő:
Radikálisként (esetleg elhagyatott valahova tartozniakaróként) megspékelhetjük ezt azzal, hogy istenhazacsaládot üvöltve megverünk egy-két cigányt, meg lehugyozzuk a zsinagógát. Minden megoldódott.
Igazából ennek kellett volna lenni a harmadiknak, hogy írhassam, hogy ez a magyar igazság...
Szóval az eredmény ugyanaz, mint a kettes számú megoldásnál.
Tudod: fogda, másnap, híradó (a zindexet kifelejtettem)
bónusz lehet egykét könnyű testi sértés ide-oda. Vagy inkább körbe, mint a tartozások.

három:
Sokfilmetlátott emberünk fogja magát, és kitalálja, hogy most azonnyomban cselekszik.
Az első cselekedete a cselekvési terv, ami a következő:
OKJ-s nindzsatanfolyamát elvégezvén elindul, és a hekkerektől szerzett (vásárolt) szupertitkos dokumentumaiból összeállított listán végighalad. Módszeresen, mert az ilyenek úgy szokták. Tehát kiirt minden vélt/valós felelőst és annak rokonságát/kutyáját/macskáját/hörcsögét.
Majd a biztonság kedvéért még felrobbantja a bankokat...
Második lépés nincs, mert emberünk rájött, hogy nincs pénze se ókájéra, se jelmezre, se bombára.
Lopni meg nem mer. És amúgy is, már aludni kell, mert holnap reggelre megy dolgozni.

négy:
Mégtöbbfilmet és annál is több internetet látott kolléga előtt a fentiek nem akadály...
Jútubon tanulja a nindzsatikát, és ő maga a hekker.
És a harcosokklubbját is látta, úgyhogy 8 bödön disznyózsírból meg egy kis hipóból ahmed haverjukkal már rég megfőzték a bombájukat. Egy pörkűtteskondírba, tiszta meggájvör. Jeeee.
Natehát: egész bagázs kiirtva, a bankok romokban, néhány plusszhalott (járulékos veszteség, ugyse vagyunk humánisták).
Tökéletes, nincsen pénz, nincsenek politikusok!
Egy pár bökkenő:
ingyen ki dolgozik, és mit eszik, ha senkinek semmije? (az agyak meg még nem álltak át)
de a gyárak leállnak (a tulajok nagy része halott, a maradék meg szintén nem csinál semmit ingyen)

Sebaj, az eszme a fontos, a küldetés végrahajtva, boldogan élünk, míg éhen nem halunk.

öt:
Aztán még azt is megcsinálhatjuk, hogy nem csinálunk SEMMIT.
Passzív ellenállás, minimál töri ismereteim azt mondják Deák szerint bölcs megoldás (inkább wikit is megkérdeztem a biztonság kedvéért, nehogymár ebbe légyen belekötve).

Így néz ki a dolog: sehogy. Nem megyünk dolgozni, kiraboljuk a teszkót, ha az kifogy akkor eszünk patkánytbogarat. Megpróbáljuk a maradék tyúkokat, növényeket meg ilyesmiket szaporítani. Erdő meg nincsen, azt kivágtuk basszameg. De közben enni is kell, ezek a szarok gyorsan fogynak, és senki nem ért hozzá, senki semmirevaló, jáááj.
Bezzeg a márketing/píár/pénzügyi/jogi szakemberekből Dunát lehetne rekeszteni. Először átvitt értelemben, később szószerint. Eddig az erősebb kutya baszik most már az erősebb kutya eszik, magyarán a paraszt felzabálja a túlképzetteket, a maradékot meg a Dunába dobja.
Szintén célravezető módszernek tűnik.

hat:
Megnézzük a Zeitgeist című (tényleg)remekműveket, és akinek rááll az agya, az beindul.
Aktatáskát, gumibotot, számlatömböt, BTK-t, bibliát, szolikulcsot , koccintóst elhajítva boldogan rohanunk építeni a szép új világot.
Ebben az új világban senki nem éhezik, mindenkinek van hol laknia, semmi robotmunkát nem kell végeznie.
Eddig még ez tűnik a legjobb megoldásnak, egy dolgot leszámítva.
A résztvevőket, vagyis minket.
Ahogy mondani szokás, egy fecske nem csinál nyarat. Tehát, ha az az egy szerencsétlen azt hiszi, hogy már nyár van, akkor rábaszott, mert szétfagy a segge. Meg kéne várni a többi fecskét, csakhát addig egyre szarabb a helyzet.
Még ha 100fős életképes/mindenhezértő társaság is alakulna, akkor is mindegy, mert amit ők megcsinálnak, a többi ellopja.
Ez is bukott ügy tehát.

Ezek volnának tehát a megoldásaink?
A következő epizódban fény derül a titokra.
Na most, mint ugye tudjuk, a legjobb munka a csapatmunka, értékeljük ki hát a megoldásokat.
Előszöris szavazásra bocsátom a témát, kattintson mindenki a neki tetsző számra.
A tippelők között nemsokára kisorsolunk egy kis AGYAT.

A pénz nem boldogít?

Már sok magyarázatom volt erre a mondatra rövid kis életemben:

1: aki ezt kitalálta, annak biztos sok volt...

Kiskoromban (az nemtom hány éves kor) így értelmeztem:

Aki jól el van látva vele, az ráér magasabbröptű problémákat kreálni magamnak, mint pl "letört a körmöm". Hiszen akinek nincs mit ennie, az nem esik kétségbe attól, hogy a zikeás bútort későn hozták ki, meg ilyesmiken. Tehát több pénz, több nyivák. Meg hát a gazdagok megérdemlik.

   A gond ezzel, hogy igazrendesjómagyarmunkásemberünk 40-50 évesen is eddig jut. Aki gazdag, az rossz. Nem ügyes/okos/jól csinálta, hanem maffiózó/szemét/aljas/neki könnyű/beleszületett, legjobb esetben "jókor volt jó helyen". Hiszen a magyar népmesék óta a szegény ember a rendes ember, hallod a "dolgozz keményen" mantrát. 

2: azok terjesztik, akiknek nincs - savanyú a szőlő alapon.

Tizeniksz körül erre jutottam. Hiszen lehet, hogy nem vagyunk milliomosok, de legalább szárássük egymást, meg összetartunk (különben is, máshogy nem tudjuk fizetni a lakáshitelt). Megtanítjuk a gyerekeinket, mi a feladat: dolgozzon keményen, aztán éljen keményen. Sehol nem hallod, hogy "dolgozz okosan" (leszámítva azokat a családokat akiket valószínűleg nem nevezhetek nevén, de nagy az orruk. Ott megtanulják, hogy működik a rendszer. Ennyi. Ez a titkuk.)

Hogy várod el a következő generációtól, hogy elhiggyék, "ez így működik"? Egész gyermekkorukban hallgatták a mesét a kemény munka gyümölcséről, aztán 8 év általános, 2-4 év gimnázium/szakiskola/szakközép, mostanában 3-5 év főiskola/egyetem után állnak a csodálatos munkaerőpiac bejáratánál, hogy most akkor mi a f*sz van? Se munka, se pénz, mehetsz diplomával gyorsétterembe/titkárnőnek/bolti eladónak. És nem csak a bölcsészdiplomáról beszélek. 

De legalább még mindig szeressük egymást…

3: A pénz nem boldogít, csak azok a dolgok, amit veszel rajta 

Huszonelejei gondolatmenetem:

Jó esetben találsz jól fizető irodai munkát, természetesen egy multinál, magyarok vagyunk persze, de hát itt jó a káfetéria meg hát amúgy is…

Igaz, hogy 6-kor kelsz (nem lehet ám oda csak úgy beesni, meg amúgy is dugó van, vagy lassú a békávé/volán/máv), és 6-ra érsz haza, (mint a mosott szar, egy kis idegösszeroppanással, mert hülye a titkárnő, ki akarnak túrni, belémkötött a főnök, de kuss van, merhát a pénz az pénz) meg hát úgy ámblokk utálod az egészet.

De nembaj, majd a nettó 150-ből (mínusz 50 albi, 40rezsi, 50 vajaskenyérparizeralgopirin után) marad még nyugtató masszázsra meg kondira, hiszen egész nap ültél…ha meg spórolok, el tudok menni nyaralni a Balatonra.

4: a pénz nem boldogít, de a hiánya boldogtalanít.

Mikor a fentieket mind összeraktam magamban huszonpár évesen, arra jutottam, hogy én bizony vállalkozni fogok, mert nem bírom a munkát (vagyis amit a többség annak nevez). Majd dolgozok többet/okosabban, ha kell reggel 7-től hajnali 3-ig, de akkor majd én lassan önálló leszek és senki nem fog parancsolni, senkitől nem fogok függeni.

Kiderült, hogy főnöktől nem, csak pár embertől…

Ezen balf*szkodásaimat nem részletezném, néha nem ment a biznisz, néha igen, ekkor volt időm gondolkodni ezen-azon. 

Amíg azon kellett dolgozni, hogy kijöjjek a mínuszból, az egy kínkeserv volt. Ha fölé mentem, élvezet, pedig ugyanazt csináltam. Csak ott már lemászott a nyakamról "éhendöglesz" kolléga, jött helyette hogyan lehet jobban/gyorsabban/ügyesebben. Ott már nem a pénz izgatott, hanem a játék, hogy megszerezzem, és a következő hónapban ne kelljen vele foglalkozni. 

Egyszóval azért kellett a pénzzel foglalkozni, hogy NE kelljen vele foglalkozni. Logikus, nem?

5: A pénz lassan felesleges lesz, ha okosan csinálod

De hoppá? Pénzt eszek? Pénzben alszom? Pénzbe öltözöm? Ha ezek meglennének, annyira már nem is érdekelne a dolog.

Persze, mikor kialakult, a pénznek volt létjogosultsága. Mindenből kevés volt, az áruk nem jutottak messzire, nem tudtak tartósítani, stb. Mindent nehéz és időigényes munkával állítottak elő. Valahogy el kellett osztani a felesleget, de még így sem jutott mindenkinek.

De most?

Valakinek van háza, de nem lakik benne, mert nem veszik ki.

Valakinek nincs, és nem tud kifizetni egy albérletet.

Valakinek van zöldsége, de nem tudja eladni és rárohad.

Valakinek nincs, és nincs pénze megvenni.

Blablabla, rakd össze, folytathatnám a sort bármeddig.

Nekem van egy árum, ami neked kell, odadnám neked ingyen, ha megcsinálnád nekem ezt-azt ingyen. Minketten jobban jártunk. 

Ezen a fonalon mentem tovább (nem tudom, te gondolkoztál-e már ezen)

Mindenkinek van valamije, vagy ért valamihez (még az is aki maga sem gondolná), amiért más pénzt ad. Ha áruja/ideje/tudása/ötlete. 

Te tudsz németül, én meg tudok és szeretek programozni.

Neked kell egy honlap, én meg akarok tanulni németül.

Te kifizetsz százezret a honlapért, én elmegyek egy tanfolyamra ugyanennyiért.

Hogy ennek az árát megkeressük, lehúzunk mindketten egy hónapot egy utálat munkahelyen, ahelyett, hogy én megcsinálnám a honlapod ingyen, te meg megtanítasz németül ingyen. Mindketten gyorsabban haladnánk, és olyat csinálnánk, amit szeretünk. És ennyivel több pénzünk marad, vagy kevesebbet kell dolgoznunk, hogy ugyanúgy éljünk.

Vagy: neked van paradicsomod, el kell vinned valahova. Nekem van kocsim, és arra járok.

Te fizetsz valakinek a fuvarért, én fizetek valaki másnak a paradicsomért. MINEK?

Egy csomó paradicsom/idő/bármi rohad ránk, mert nem adjuk oda, ha nem fizet érte valaki. Lakások állnak üresen, hajléktalanok az utcán.

Na mostanára, (20-as éveim második fele) eddig jutottam.

Rohadtul nem vagyok idealista és fanatikus emberbarát, már csak puszta önzésből is gondolj bele: ami másnak jó, az neked is jó. Ha nem ma, holnap.

Ha nem érted rögtön, úgyis kifejtem egy másik alkalommal:)