Tanujjá, mer különben uccaseprő lesz belőled! 2.rész: A középiskola után.

Térjünk vissza a felsőtízhez. Vegyük úgy, hogy ők most főiskolára/egyetemre járnak. Belőlük is akad többféle.

.
Egy részük a buta de szorgalmas kategória, nevezzünk őket strébereknek.
Minden órára bejárnak, a szorgalmi időszakban is folyamatosan tanulnak, megcsinálják a beadandót.
Ettől függetlenül számukra a legstresszesebb a vizsgaidőszak, mivel akarnak, de nem tudnak.
Másfél hónap cigikávéenergiaital, körmök lerágva, nyugtató, sírás, lelkitámasz telefonálás, neptun előtti össznépi izgulás. 50oldalas nyomtatott A4-es puskákkal felszerelkezve mennek vizsgázni, néha használják is.
Nyilvánvaló, hogy átmennek (bár néha csak a pótvizsgán, micsoda szégyen), mint ahogy az is, hogy semmi önállót és újat nem alkotnak, csak amit muszáj, azt is nehezen. Természetesen időben, vagy max félév csúszással megszerzik a diplomát.

Mivel nincsenek túl nagy igényeik (nem is lehetnek), nagy valószínűséggel előbb-utóbb találnak munkát. Az álmuk egy iroda, papírok, ingyen kávé, semmi felelősség meg egy juci/zsuzsi/klári akivel ki lehet járni cigizni. Ez megoldható, havi 90-120ezerrel jutalmazzák. Ebből nemigen gyűjtöget senki, de pár év munkaviszony és 1-2 előléptetés/fizetésemelés után elérhető a 140-150ezer is (ha addig ki nem rúgnak). Így a bank már ad hitelt, vehetsz lakást, mindenki boldog.
A fajta kevésbé szerencsés tagjai is megélnek, belőlük általában végül ruhabolti/műszakibolti eladó, a jófajtákból host/hostess lesz.
Róluk ennyit, ők a társadalom tartópillérei.

.
A következő állatfaj az okos de lusta. Ellentétben a stréberekkel (akik akarnak, de nem tudnak), ők nem akarnak, de tudnak. Végigisszák/szívják/bulizzák a félévet, semmit nem tanulnak, puskát írni is lusták, majd beesnek a 3. tárgyfelvétel fizetőspót vizsgára, röhögve írnak egy kettest és isznak tovább. Általában rendszergazda lesz belőlük.

.
Vannak még a buta lusták, de mire ezt leírtam, ők otthagyták a sulit, vagy kirúgták őket, ebben a bontásban most visszacsúsztak egykét kategóriát, szóval ugyanazok vonatkoznak rájuk, mintha el sem kezdték volna.

.
Vannak a bölcsész beállítottságúak, ők lehetnek buták is, okosak is, a lényeg, hogy bölcsek. Romkocsmákba mennek, délután kakaózni, este inni és természetesen filozofálni. Níccséről, frojdról, arisztotelészről, mindenről. A lényeg, hogy nem holmi alantas, földhözragadt témákról, hanem magasabb eszmékről. Csak úgy szívják magukba a tudást, általában tényleg hatalmas műveltséggel rendelkeznek, csak ezzel legtöbbször semmire nem mennek az életben. Tudnak mindent a racionalizmusról/idealizmusról/empirizmusról/nihilizmusról, de nem tudják mennyibe kerül egy kiló kenyér.

Belőlük lesz a zugíró, könyvtáros, szerkesztő vagy annak asszisztense, esetleg (hogy leboruljak a sztereotípiák előtt) gyorséttermi eladó.

Az okosabb/talpraesettebb példányok előtt nagy lehetőségek állnak (főleg most, hogy mindenki anyátlan/apátlan/eszmétlen/tanácstalan ), könnyen lehet belőlük sikeres filozófus, szociológus, pszichológus, tanácsadó, vagy mindegy minek nevezzük. A lényeg, hogy ők ráéreznek a közhangulatra, megtalálják a kritikus pontokat, írnak róla egy könyvet, majd miután bestseller lett belőle, mennek szakértői munkát végezni, a tévében nyilatkozni, előadásaikkal országjárni.

.
A következő típus a megélhetési diák.
Ez a fajta az egyik legaktívabb. Általában diákmunkákban is dolgoznak, suliban/koliban seftelnek, stb.
Első pár évben (pofátlanságtól és képességektől függően) szociális vagy tanulmányi ösztöndíjakból élnek, nem rosszul, akár minimálbér feletti összegeket is össze lehet így szedni. A rátermettebbje HÖK-ös és egyéb fizetett pozíciókat is vállal.

Mikor elhasználódnak a juttatásokra jogosult félévek, lelassul az iram, csúszik a diploma. Emberünk nem abszolvál, míg nem muszáj, hiszen tisztában van vele: diákoknak olcsóbb a bérlet, suli fizeti a járulékokat, féláron utazgat az országon belül, és egyéb előnyök (olyan tájékozott a témában, mint renátójék a segílyekben). A mérleg átbillent az ösztöndíjakról a diákmunkás/seftes pénzekre. Egy részük kiváltja a vállalkozóit, amíg még ingyen van. A maradék tantárgyakat csak akkor veszik fel, ha már nagyon muszáj.

Az okoslustákkal karöltve ez a típus tölt a legtöbb időt felsőoktatási rendszerünk langymeleg lágy ölén. Ebből a fajzatból nevelődnek ki a vállalkozók/seftesek/politikusok/dílerek/mlmvezetők/szellemi szabadfoglalkozásúak (magyarul olyan munkanélküliek, akik nagyon jók valamiben, mégsincs pénzük) és az életművészek (olyan munkanélküliek, akik semmihez nem értenek igazán, mégis mindig van valahonnan pénzük).

.
És végül az "igazi" diák, aki szereti a szakmát, amit tanul. Ők is nagyon aktívak, csak máshogy. Olvassák a szakirodalmat könyvben/neten, utánanéznek dolgoknak, kitalálnak dolgokat, összeállnak, projectecet indítanak, TDK-ra járnak és egyéb versenyekre, a szakdolgozatuk már 99%-os az első évben, csak azért nem lesz soha tökéletes, mert mindig újítanak, képesek egymással, vagy a tanáraikkal egy kocsmában szakmai vitába keveredni.

Az iskolai jegyeik széles skálán mozognak, a kettestől a hatosig terjednek, attól függően, hogy szimpatikus-e az adott tanár, fel tudnak-e kelni, mennyire bírják a kötöttséget stb. De mindegyikük ott van a szakmában. A garázsban napelemet/szélerőművet/víztisztítót/robotkutyát gyártóktól a külföldön dolgozó milliókat kereső mérnök/programozó/feltalálóig bármi kialakulhat belőlük.
Temperamentumtól függően többféle életstílust folytatnak, a partiállattól a háromfős (kocka) baráti társasággal rendelkező kockáig bármit megtalálsz itt.

.
Természetesen vannak átfedések, kivételek, megnememlítettek, kifelejtettek, extrém esetek.
Egyvalami azonban tény (talán a strébereket leszámítva):
mindegyikük iszik. Eleinte folyamatosan, ahogy az idő telik, persze ritkulnak a bulik.
Kivéve a nagyon megszállottakat, mert ők szívnak.

.
Amint láthatjuk, nagy az OH állatkertje, de jól megfér egymással mindenki.
Persze ahogy az évek múltak, egyre többen nem találtak se kategóriájuknak megfelelő, se semmilyen munkát, így rendezhették általános iskolai osztálytalálkozót a munkaügyi központban, ahova különböző szándékkal látogattak el.
Egyesek segélyért, egyesek munkáért, és itt jön képbe újra az utcaseprő téma...