Nem lehet tudni, hogy kezdődik az egész.
Ha leszámítjuk azt a tényt, hogy már születésünk előtt látunk-hallunk-tanulunk, az egész a születéskor kezdődik.
Tehát:
Megszületik a várva-várt béjbi, hállelúja, mindenki boldog, kezdődhet az agymosás.
2012. február 23., csütörtök
2012. február 21., kedd
TenyÉszlények
Van ez a típus az utcán, tudod a műférfi/műnő.
A cunci meg a macsó. Fux, hajvasaló, műköröm, szemöldöktől lábujjhegyig borotva.
Hétköznap a szépségszalon/kondi előtt találod őket, hétvégén a hajógyári szippantósbudi előtt. A csinosak, az igényesek. Ismered őket. És egyre többen vannak, már megfordult a fejemben, hogy ezeket TENYÉSZTIK? És rájöttem, hogy igen.
A cunci meg a macsó. Fux, hajvasaló, műköröm, szemöldöktől lábujjhegyig borotva.
Hétköznap a szépségszalon/kondi előtt találod őket, hétvégén a hajógyári szippantósbudi előtt. A csinosak, az igényesek. Ismered őket. És egyre többen vannak, már megfordult a fejemben, hogy ezeket TENYÉSZTIK? És rájöttem, hogy igen.
2012. február 19., vasárnap
Csicskakeltető 2. rész: A feltalálás teknológijája
-Naszóval először is most a gyárainkba kellenének jobb gépek. Mi nem értünk hozzá, de van egy csomó adatunk, tananyagunk az ilyesmiről. Majd ezeket megtanítjuk néhány okosabbnak, azt mondjuk nekik, hogy ők mérnökök,
Csicskakeltető 1.rész: az alapok
-Csá! Figyejjémá, kitaláltuk az egészet, megvan a szisztem. Már csak valahogy rá kéne venni a népet, hogy úgy működjenek, ahogy mi akarjuk.
- Megoldjuk, nem lesz nehéz, majd adunk neki kész megoldást mindenre, hogy ne keressék.
- Na és azt hogy'?
2012. február 18., szombat
Tanujjá, mer különben uccaseprő lesz belőled! 2.rész: A középiskola után.
Térjünk vissza a felsőtízhez. Vegyük úgy, hogy ők most főiskolára/egyetemre járnak. Belőlük is akad többféle.
.
Egy részük a buta de szorgalmas kategória, nevezzünk őket strébereknek.
Minden órára bejárnak, a szorgalmi időszakban is folyamatosan tanulnak, megcsinálják a beadandót.
Ettől függetlenül számukra a legstresszesebb a vizsgaidőszak, mivel akarnak, de nem tudnak.
Másfél hónap cigikávéenergiaital, körmök lerágva, nyugtató, sírás, lelkitámasz telefonálás, neptun előtti össznépi izgulás. 50oldalas nyomtatott A4-es puskákkal felszerelkezve mennek vizsgázni, néha használják is.
Nyilvánvaló, hogy átmennek (bár néha csak a pótvizsgán, micsoda szégyen), mint ahogy az is, hogy semmi önállót és újat nem alkotnak, csak amit muszáj, azt is nehezen. Természetesen időben, vagy max félév csúszással megszerzik a diplomát.
Mivel nincsenek túl nagy igényeik (nem is lehetnek), nagy valószínűséggel előbb-utóbb találnak munkát. Az álmuk egy iroda, papírok, ingyen kávé, semmi felelősség meg egy juci/zsuzsi/klári akivel ki lehet járni cigizni. Ez megoldható, havi 90-120ezerrel jutalmazzák. Ebből nemigen gyűjtöget senki, de pár év munkaviszony és 1-2 előléptetés/fizetésemelés után elérhető a 140-150ezer is (ha addig ki nem rúgnak). Így a bank már ad hitelt, vehetsz lakást, mindenki boldog.
A fajta kevésbé szerencsés tagjai is megélnek, belőlük általában végül ruhabolti/műszakibolti eladó, a jófajtákból host/hostess lesz.
Róluk ennyit, ők a társadalom tartópillérei.
.
A következő állatfaj az okos de lusta. Ellentétben a stréberekkel (akik akarnak, de nem tudnak), ők nem akarnak, de tudnak. Végigisszák/szívják/bulizzák a félévet, semmit nem tanulnak, puskát írni is lusták, majd beesnek a 3. tárgyfelvétel fizetőspót vizsgára, röhögve írnak egy kettest és isznak tovább. Általában rendszergazda lesz belőlük.
.
Vannak még a buta lusták, de mire ezt leírtam, ők otthagyták a sulit, vagy kirúgták őket, ebben a bontásban most visszacsúsztak egykét kategóriát, szóval ugyanazok vonatkoznak rájuk, mintha el sem kezdték volna.
.
Vannak a bölcsész beállítottságúak, ők lehetnek buták is, okosak is, a lényeg, hogy bölcsek. Romkocsmákba mennek, délután kakaózni, este inni és természetesen filozofálni. Níccséről, frojdról, arisztotelészről, mindenről. A lényeg, hogy nem holmi alantas, földhözragadt témákról, hanem magasabb eszmékről. Csak úgy szívják magukba a tudást, általában tényleg hatalmas műveltséggel rendelkeznek, csak ezzel legtöbbször semmire nem mennek az életben. Tudnak mindent a racionalizmusról/idealizmusról/empirizmusról/nihilizmusról, de nem tudják mennyibe kerül egy kiló kenyér.
Belőlük lesz a zugíró, könyvtáros, szerkesztő vagy annak asszisztense, esetleg (hogy leboruljak a sztereotípiák előtt) gyorséttermi eladó.
Az okosabb/talpraesettebb példányok előtt nagy lehetőségek állnak (főleg most, hogy mindenki anyátlan/apátlan/eszmétlen/tanácstalan ), könnyen lehet belőlük sikeres filozófus, szociológus, pszichológus, tanácsadó, vagy mindegy minek nevezzük. A lényeg, hogy ők ráéreznek a közhangulatra, megtalálják a kritikus pontokat, írnak róla egy könyvet, majd miután bestseller lett belőle, mennek szakértői munkát végezni, a tévében nyilatkozni, előadásaikkal országjárni.
.
A következő típus a megélhetési diák.
Ez a fajta az egyik legaktívabb. Általában diákmunkákban is dolgoznak, suliban/koliban seftelnek, stb.
Első pár évben (pofátlanságtól és képességektől függően) szociális vagy tanulmányi ösztöndíjakból élnek, nem rosszul, akár minimálbér feletti összegeket is össze lehet így szedni. A rátermettebbje HÖK-ös és egyéb fizetett pozíciókat is vállal.
Mikor elhasználódnak a juttatásokra jogosult félévek, lelassul az iram, csúszik a diploma. Emberünk nem abszolvál, míg nem muszáj, hiszen tisztában van vele: diákoknak olcsóbb a bérlet, suli fizeti a járulékokat, féláron utazgat az országon belül, és egyéb előnyök (olyan tájékozott a témában, mint renátójék a segílyekben). A mérleg átbillent az ösztöndíjakról a diákmunkás/seftes pénzekre. Egy részük kiváltja a vállalkozóit, amíg még ingyen van. A maradék tantárgyakat csak akkor veszik fel, ha már nagyon muszáj.
Az okoslustákkal karöltve ez a típus tölt a legtöbb időt felsőoktatási rendszerünk langymeleg lágy ölén. Ebből a fajzatból nevelődnek ki a vállalkozók/seftesek/politikusok/dílerek/mlmvezetők/szellemi szabadfoglalkozásúak (magyarul olyan munkanélküliek, akik nagyon jók valamiben, mégsincs pénzük) és az életművészek (olyan munkanélküliek, akik semmihez nem értenek igazán, mégis mindig van valahonnan pénzük).
.
És végül az "igazi" diák, aki szereti a szakmát, amit tanul. Ők is nagyon aktívak, csak máshogy. Olvassák a szakirodalmat könyvben/neten, utánanéznek dolgoknak, kitalálnak dolgokat, összeállnak, projectecet indítanak, TDK-ra járnak és egyéb versenyekre, a szakdolgozatuk már 99%-os az első évben, csak azért nem lesz soha tökéletes, mert mindig újítanak, képesek egymással, vagy a tanáraikkal egy kocsmában szakmai vitába keveredni.
Az iskolai jegyeik széles skálán mozognak, a kettestől a hatosig terjednek, attól függően, hogy szimpatikus-e az adott tanár, fel tudnak-e kelni, mennyire bírják a kötöttséget stb. De mindegyikük ott van a szakmában. A garázsban napelemet/szélerőművet/víztisztítót/robotkutyát gyártóktól a külföldön dolgozó milliókat kereső mérnök/programozó/feltalálóig bármi kialakulhat belőlük.
Temperamentumtól függően többféle életstílust folytatnak, a partiállattól a háromfős (kocka) baráti társasággal rendelkező kockáig bármit megtalálsz itt.
.
Természetesen vannak átfedések, kivételek, megnememlítettek, kifelejtettek, extrém esetek.
Egyvalami azonban tény (talán a strébereket leszámítva):
mindegyikük iszik. Eleinte folyamatosan, ahogy az idő telik, persze ritkulnak a bulik.
Kivéve a nagyon megszállottakat, mert ők szívnak.
.
Amint láthatjuk, nagy az OH állatkertje, de jól megfér egymással mindenki.
Persze ahogy az évek múltak, egyre többen nem találtak se kategóriájuknak megfelelő, se semmilyen munkát, így rendezhették általános iskolai osztálytalálkozót a munkaügyi központban, ahova különböző szándékkal látogattak el.
Egyesek segélyért, egyesek munkáért, és itt jön képbe újra az utcaseprő téma...
Tanujjá, mer különben uccaseprő lesz belőled! 1.rész: A középiskoláig.
Jóérzésű anyukák/apukák riogatják nap mint nap ezzel a gyerekeiket.
Ők csak jót akarnak, el is hiszik, hogy az iskola a szükséges jó...
Az a néhány, aki nem engedi a gyereket az agymosodába (inkább TÉNYLEG tanítja) ahhoz majd jönnek a gyámügyesek és viszik a kölkö/ke/t.
Tehát:
Be kell menni az iskolába, végigülni az órát, lejegyezni az aznapi infopakkot, aztán otthon betanulni. Nem, nem megtanulni, hanem BE. És mi csináljuk (kisebb-nagyobb sikerrel), mert azt mondták.
És elkezdődik:
-bemagoljuk a szorzótáblát, majd a szögfüggvényeket, majd az integrálási szabályokat - de nem tudunk számolni
-bemagoljuk a betűket, később a János Vitézt, még később talán még az ómagyarmárisasiralmat is, de nem tudunk olvasni...
Persze ha tudjuk, akkor minek érteni, úgyis átmegyünk a vizsgán. Úgyse atomfizikusnak készülünk (legalábbis a többség).
Míg kicsik vagyunk, királylány akarunk lenni, meg vadászrepülőpilóta. Vagy tűzoltó, énekesnő, színész stb.
Márpedig ezekhez nem kell nagyon tudni semmit, amit az iskolában tanítanak. Úgyhogy csak legyen meg a minél jobb jegy, hogy válogathassunk. A válogatás (mint később kiderül) azt jelenti, hogy ha töriből voltunk bénák, akkor reálra megyünk, ha a matekot nem fogadja be az agyunk, akkor humánra, hogy azzal NE kelljen foglalkozni.
Esetleg sehova, magyarul gyári munkásnak/szolisnak/segédmunkásnak (vagy segélyért). Nekik adatik meg először, hogy utcaseprők lehessenek.
De vegyük úgy, hogy a magasságos elitbe tartozunk, és eljutunk a középiskoláig. Itt már ugye az égvilágon SEMMIK nem akarunk lenni, úgyhogy tökmindegy, mi a tananyag.
Persze egy része elvégzi jó eredménnyel, ezek 3 csoportba sorolhatók:
-legnagyobb arányban azok a "céltudatos" diákok szerepelnek jól, akik magukévá teszik a kitűnő érettségi-->neves főiskola/egyetem-->zsíros állás elképzelést. természetesen mindenből ötös, hogy megfeleljen ennek, és anyuapunak is. Kezdődő gyomorfekélyük előfordulhat, nem ismeretlen a xanax, de minimum a körmüket tövig rágják minden nap. Gazdasági, kereskedelmi, jogi pálya viszi a pálmát.
-akadnak még olyanok, akiknek jutott egy kis használható agy, rájuk ragad minden, még ha nem is érdekli őket a dolog. Egyszer csak azt veszik észre, hogy megvan a (minimum jó) érettségi, és még mindig nem tudják, hogy mit akarnak. Ez így is marad, végigpróbálnak x felsőoktatási intézményt, és sorban rájönnek, hogy na ezt tuti nem.
-a jó eredménnyel végzők közt hatalmas számban (kb 0,1%) találhatunk olyanokat is, akiket tényleg érdekel, amit tanulnak, és jók is benne. Belőlük lesz például mesterségesintelligenciakutató/rákkutató/biomérnök/hajléktalan.
Ennyit a felsőtízről egy darabig, térjünk át a többiekre.
A gyenge közepeseket azért még betuszkolják a rendszerbe, "azt mindenképp jelöld meg, mert oda úgyis felvesznek" címszóval elküldik a tanárképző főiskolára. Természetesen eszük ágában sincs tanítani, de hát muszáj. Már akkor utálják, mikor el sem kezdték. A selejt nevel a következő generációból selejtet, majd annak a selejtje folytatja az évszázados hagyományt. Örök körforgás a folyamatos fejlődés nevében.
A lemaradók, akik átcsúsztak (vagy akiket "ne rontsa itt tovább a levegőt" felkiáltással áttoltak) a vizsgán, na ők pedig hallgatják az ájtatos ballagási szöveget a felnőttkor küszöbéről és az élet iskolájáról. Majd hazaviszik az érettségit (ami egészen idáig a legfontosabb dolog volt a világon, de most hogy megvan, már senkit nem érdekel), bedobják a sarokba, elmennek a kocsmába és jól bebasznak közösen. 2 hét múlva találkoznak a munkaügyi központ várótermében.
Akik megbuktak, ők is elmennek inni. Ezzel a szarral meg majd megpróbálkoznak mégegyszer. Vagy nem.
Nem mellesleg előttük is tárva-nyitva áll a lehetőség, hogy akár már holnap utcaseprők legyenek.
Folyt.köv.
Ők csak jót akarnak, el is hiszik, hogy az iskola a szükséges jó...
Az a néhány, aki nem engedi a gyereket az agymosodába (inkább TÉNYLEG tanítja) ahhoz majd jönnek a gyámügyesek és viszik a kölkö/ke/t.
Tehát:
Be kell menni az iskolába, végigülni az órát, lejegyezni az aznapi infopakkot, aztán otthon betanulni. Nem, nem megtanulni, hanem BE. És mi csináljuk (kisebb-nagyobb sikerrel), mert azt mondták.
És elkezdődik:
-bemagoljuk a szorzótáblát, majd a szögfüggvényeket, majd az integrálási szabályokat - de nem tudunk számolni
-bemagoljuk a betűket, később a János Vitézt, még később talán még az ómagyarmárisasiralmat is, de nem tudunk olvasni...
Persze ha tudjuk, akkor minek érteni, úgyis átmegyünk a vizsgán. Úgyse atomfizikusnak készülünk (legalábbis a többség).
Míg kicsik vagyunk, királylány akarunk lenni, meg vadászrepülőpilóta. Vagy tűzoltó, énekesnő, színész stb.
Márpedig ezekhez nem kell nagyon tudni semmit, amit az iskolában tanítanak. Úgyhogy csak legyen meg a minél jobb jegy, hogy válogathassunk. A válogatás (mint később kiderül) azt jelenti, hogy ha töriből voltunk bénák, akkor reálra megyünk, ha a matekot nem fogadja be az agyunk, akkor humánra, hogy azzal NE kelljen foglalkozni.
Esetleg sehova, magyarul gyári munkásnak/szolisnak/segédmunkásnak (vagy segélyért). Nekik adatik meg először, hogy utcaseprők lehessenek.
De vegyük úgy, hogy a magasságos elitbe tartozunk, és eljutunk a középiskoláig. Itt már ugye az égvilágon SEMMIK nem akarunk lenni, úgyhogy tökmindegy, mi a tananyag.
Persze egy része elvégzi jó eredménnyel, ezek 3 csoportba sorolhatók:
-legnagyobb arányban azok a "céltudatos" diákok szerepelnek jól, akik magukévá teszik a kitűnő érettségi-->neves főiskola/egyetem-->zsíros állás elképzelést. természetesen mindenből ötös, hogy megfeleljen ennek, és anyuapunak is. Kezdődő gyomorfekélyük előfordulhat, nem ismeretlen a xanax, de minimum a körmüket tövig rágják minden nap. Gazdasági, kereskedelmi, jogi pálya viszi a pálmát.
-akadnak még olyanok, akiknek jutott egy kis használható agy, rájuk ragad minden, még ha nem is érdekli őket a dolog. Egyszer csak azt veszik észre, hogy megvan a (minimum jó) érettségi, és még mindig nem tudják, hogy mit akarnak. Ez így is marad, végigpróbálnak x felsőoktatási intézményt, és sorban rájönnek, hogy na ezt tuti nem.
-a jó eredménnyel végzők közt hatalmas számban (kb 0,1%) találhatunk olyanokat is, akiket tényleg érdekel, amit tanulnak, és jók is benne. Belőlük lesz például mesterségesintelligenciakutató/rákkutató/biomérnök/hajléktalan.
Ennyit a felsőtízről egy darabig, térjünk át a többiekre.
A gyenge közepeseket azért még betuszkolják a rendszerbe, "azt mindenképp jelöld meg, mert oda úgyis felvesznek" címszóval elküldik a tanárképző főiskolára. Természetesen eszük ágában sincs tanítani, de hát muszáj. Már akkor utálják, mikor el sem kezdték. A selejt nevel a következő generációból selejtet, majd annak a selejtje folytatja az évszázados hagyományt. Örök körforgás a folyamatos fejlődés nevében.
A lemaradók, akik átcsúsztak (vagy akiket "ne rontsa itt tovább a levegőt" felkiáltással áttoltak) a vizsgán, na ők pedig hallgatják az ájtatos ballagási szöveget a felnőttkor küszöbéről és az élet iskolájáról. Majd hazaviszik az érettségit (ami egészen idáig a legfontosabb dolog volt a világon, de most hogy megvan, már senkit nem érdekel), bedobják a sarokba, elmennek a kocsmába és jól bebasznak közösen. 2 hét múlva találkoznak a munkaügyi központ várótermében.
Akik megbuktak, ők is elmennek inni. Ezzel a szarral meg majd megpróbálkoznak mégegyszer. Vagy nem.
Nem mellesleg előttük is tárva-nyitva áll a lehetőség, hogy akár már holnap utcaseprők legyenek.
Folyt.köv.
2012. február 17., péntek
megoldódási tippek nemtetsző rendszerre, avagy hogyan lázaggyunk? 2.rész
Vagy inkább hogyan meneküljünk meg...
Innen jelentkezem az internetből, újra itt vagyunk tehát.
Az előző rész tartalmából:
Találtunk egy megoldhatatlan(nak tűnő) problémára jónéhány tökéletesen használhatatlan megoldást.
Hosszas tanácskozás után itt egy utolsó (?) kivitelezhető(nek tűnő), a kéremszépen figyelni mert nagyon bonyolult megoldás. Lássuk:
hetedik:
Számba kéne venni a lehetőségeinket például. Mivel rendelkezünk? Mivel kéne? Mi az alap?
Eszünk, iszunk, alszunk. Kb.
Nem kell megvilágosodni, felmondani elsőre, otthagyni csapot-papot, és alapítani az új világot, ha nagyon nem akaródzik (vagy nem tehetjük meg).
De KAPCSOLJUK KI AZT KURVA TÉVÉT, és hirtelen rájövünk, hogy van szabadidőnk.
A netezés ne az iwiwfészbukpinaponthu szentháromságot jelentse, hanem egy eszközt arra, hogy TANULJUNK.
Utánanézünk, hogy mit lehet jobban, olcsóbban, egyszerűbben, kevésbé mérgezően.
Nem azt mondom, hogy vegyünk háromszor annyiba kerülő kamubio cuccokat.
Hanem GONDOLKOZZUNK!
Mondjuk nem veszünk minden évben ugyanabból a hülyeségből egy újat (neadjisten szarunk rá, ha kinézik a kezünkből a nokiaharmincháromtizest)
Nem veszünk fel karácsonyi/húsvéti/esküvői/születési/halálozási/elsőmenstruációünnepi/stb hitelt, hanem hozott (talált/kukázott/lopott) anyagból dolgozunk.
Bemegyünk abba a rohadt turkálóba, hogy égő pofával megvegyük azt a ruhát, ami ugyanolyan jól néz ki, tizenötször olyan tartós, mint a kínai, és feleannyiba kerül (esetleg ugyanolyan, mint a 10-30-szor annyiba kerülő elméletileg minőségi cuccok).
Az már csak egy pluszpont, hogy miattunk eggyel kevesebbet kell gyártani, spóroltunk 5szem rizst a munkabéren (más kérdés, hogy szegény Csájmingcsitól vesszük el, de ismerjük be, félpercen belül kap másik melót), meg a szállításon egy kis esőerdőt kígyóstul majmostul madarastul liánostul okszigénestül.
A még meglévő pénzünket nem részvényekbe/kötvényekbe/satöbbibe fektetjük, hanem kézzelfogható, értelmes dolgokba. Legyen akár ásó kapa vetőmag telek napelem üvegház HASZNOS tudás stb. Ez változó. De még a matracos/kozervdobozos gyűjtögetős megoldás is jobb lesz, akármennyire is szarul hangzik.
Attól függően, hogy most hol/hogy élünk, mindenki mást tud tenni az ügy (vagyis a saját) érdekében:
Legjobb eset, ha van még HÁZunk, akkor megoldjuk azt otthon, amiért most fizetünk.
A vizet összegyűjtjük (igen, az égből is folyik, nem csak a csapból), és azt használjuk fel, amire csak tudjuk.
A meleget benntartjuk télen. A hideget nyáron. És fordítva.
Spórolunk az árammal, és/vagy termelünk magunknak.
Összeszedjük a kertben a traktorkereket, félbiciklit, gyerekmedencét, hintát (mermá ugyis 25 éves a gyerek), kutyaólat (Buksi 8 éve távozott), kertitörpét és bevetjük/ültetjük valami igénytelen szar növénnyel, amit majd meg lehet enni.
Ha nem vagyunk olyan lusták, és értünk hozzá, akkor persze mással is lehet.
Járhatunk kocsival, csak ne a szomszédba. Kivéve, ha át tudja alakítani valami okosságra:)
Megkapáljuk azt a kurva kertet amikor kell (máris megúsztuk a kondit/szolit) és leszarjuk, hogy nem menő ha van tyúkunk meg disznónk.
Személy szerint boldogan vigyorognék egy tömött disznóól mellett, mikor nézem a teszkóakciót, hogy CSAK 3500 forint egy kiló comb. Ez a nem túl távoli jövőd, csak szólok.
Ha nem vagy ilyen szerencsés és nincs kerted, akkor vásárolj tőlük. Ne bio(?)boltban, tőlük. Közvetlenül. Akkor nem is lesz drágább. Lesznek, egyre többen, ne aggódj. Ezen is tudsz segíteni.
Például beszélsz a témáról. Vagy terjeszted, amit én beszélek:)
Ha van bármilyen ötleted/tudásod, hogy ők többet termeljenek kevesebb erőfeszítéssel, vagy kevesebb áramot/vizet/stb használjanak, oszd meg velük. Te is jobban jársz.
Ha van valamid, ami neked nem szükséges, rajtuk pedig segít, add oda. Vagy cseréld el. Vagy kérj részt a termésből. Ingatlan, telek, eszköz, bármi. Nem azt mondom, hogy osztogasd el a vagyonod. Nem vagyok akkora emberbarát, hidd el. Ez egy befektetés. Csak itt valós értéket kapsz érte.
Az általános iskolás "csöpög a csap, ég a villany, szelektív kuka" kérdéskört ne feszegessük. Tüneti kezelés, tükörfordításban szarnak a pofon. De ártani nem ártasz vele, ha odafigyelsz ilyenekre. Egyszer kéne nagyonnagyon odafigyelnünk, hogy utána ne kelljen mindenre annyira figyelni. Ahogy egy barátom mondaná: a nincsbű' nehéz, a vanbú' könnyű.
Esetleg a tisztálkodást is meg lehet oldani másképp.
Szappant főzni Te is tudsz (csak óvatosan), nem kell ahhoz se nagy hely, se drága alapanyag.
Satöbbi.
Igen, dolgozni kell vele. Igen, idő kell. Igen, energia. Igen, talán még pénz is. Uramisten.
Egy balatoni nyaralást kihagysz, és egész életedre elláttad magad zöldséggel.
Két doboz cigi (vagy egy pizzarendelés) helyett egy doboz vetőmag.
Egy óra fészbuk helyett egy óra utánajárás, és rájössz, hogy MIK VANNAK!?
Majd ide jobbra teszek linkeket, hogy mikvannak:)
Még sorolhatnám, de meguntam.
Mindezt nem azért, hogy a földnek jó legyen. A földnek jó most is, köszöni jól van, bár egy kicsit taknyosköhög. Ha kiirtja magából ezt a vírust, majd helyrejön pillanatok alatt.
Hanem azért, hogy itt maradhassunk rajta. Lehetőleg ne csak a szerencsés X db. Lehetőleg ne csak pár évig.
Ha kevésbé vagyunkbalfaszok, többen elférünk.
Sokjóember kishelyeniselfér, mondják.
Aki meg semmi mást nem tud/akar tenni, de nemteccik a rendszer, bőven jó, ha ezt megosztja.
Innen jelentkezem az internetből, újra itt vagyunk tehát.
Az előző rész tartalmából:
Találtunk egy megoldhatatlan(nak tűnő) problémára jónéhány tökéletesen használhatatlan megoldást.
Hosszas tanácskozás után itt egy utolsó (?) kivitelezhető(nek tűnő), a kéremszépen figyelni mert nagyon bonyolult megoldás. Lássuk:
hetedik:
Számba kéne venni a lehetőségeinket például. Mivel rendelkezünk? Mivel kéne? Mi az alap?
Eszünk, iszunk, alszunk. Kb.
Nem kell megvilágosodni, felmondani elsőre, otthagyni csapot-papot, és alapítani az új világot, ha nagyon nem akaródzik (vagy nem tehetjük meg).
De KAPCSOLJUK KI AZT KURVA TÉVÉT, és hirtelen rájövünk, hogy van szabadidőnk.
A netezés ne az iwiwfészbukpinaponthu szentháromságot jelentse, hanem egy eszközt arra, hogy TANULJUNK.
Utánanézünk, hogy mit lehet jobban, olcsóbban, egyszerűbben, kevésbé mérgezően.
Nem azt mondom, hogy vegyünk háromszor annyiba kerülő kamubio cuccokat.
Hanem GONDOLKOZZUNK!
Mondjuk nem veszünk minden évben ugyanabból a hülyeségből egy újat (neadjisten szarunk rá, ha kinézik a kezünkből a nokiaharmincháromtizest)
Nem veszünk fel karácsonyi/húsvéti/esküvői/születési/halálozási/elsőmenstruációünnepi/stb hitelt, hanem hozott (talált/kukázott/lopott) anyagból dolgozunk.
Bemegyünk abba a rohadt turkálóba, hogy égő pofával megvegyük azt a ruhát, ami ugyanolyan jól néz ki, tizenötször olyan tartós, mint a kínai, és feleannyiba kerül (esetleg ugyanolyan, mint a 10-30-szor annyiba kerülő elméletileg minőségi cuccok).
Az már csak egy pluszpont, hogy miattunk eggyel kevesebbet kell gyártani, spóroltunk 5szem rizst a munkabéren (más kérdés, hogy szegény Csájmingcsitól vesszük el, de ismerjük be, félpercen belül kap másik melót), meg a szállításon egy kis esőerdőt kígyóstul majmostul madarastul liánostul okszigénestül.
A még meglévő pénzünket nem részvényekbe/kötvényekbe/satöbbibe fektetjük, hanem kézzelfogható, értelmes dolgokba. Legyen akár ásó kapa vetőmag telek napelem üvegház HASZNOS tudás stb. Ez változó. De még a matracos/kozervdobozos gyűjtögetős megoldás is jobb lesz, akármennyire is szarul hangzik.
Attól függően, hogy most hol/hogy élünk, mindenki mást tud tenni az ügy (vagyis a saját) érdekében:
Legjobb eset, ha van még HÁZunk, akkor megoldjuk azt otthon, amiért most fizetünk.
A vizet összegyűjtjük (igen, az égből is folyik, nem csak a csapból), és azt használjuk fel, amire csak tudjuk.
A meleget benntartjuk télen. A hideget nyáron. És fordítva.
Spórolunk az árammal, és/vagy termelünk magunknak.
Összeszedjük a kertben a traktorkereket, félbiciklit, gyerekmedencét, hintát (mermá ugyis 25 éves a gyerek), kutyaólat (Buksi 8 éve távozott), kertitörpét és bevetjük/ültetjük valami igénytelen szar növénnyel, amit majd meg lehet enni.
Ha nem vagyunk olyan lusták, és értünk hozzá, akkor persze mással is lehet.
Járhatunk kocsival, csak ne a szomszédba. Kivéve, ha át tudja alakítani valami okosságra:)
Megkapáljuk azt a kurva kertet amikor kell (máris megúsztuk a kondit/szolit) és leszarjuk, hogy nem menő ha van tyúkunk meg disznónk.
Személy szerint boldogan vigyorognék egy tömött disznóól mellett, mikor nézem a teszkóakciót, hogy CSAK 3500 forint egy kiló comb. Ez a nem túl távoli jövőd, csak szólok.
Ha nem vagy ilyen szerencsés és nincs kerted, akkor vásárolj tőlük. Ne bio(?)boltban, tőlük. Közvetlenül. Akkor nem is lesz drágább. Lesznek, egyre többen, ne aggódj. Ezen is tudsz segíteni.
Például beszélsz a témáról. Vagy terjeszted, amit én beszélek:)
Ha van bármilyen ötleted/tudásod, hogy ők többet termeljenek kevesebb erőfeszítéssel, vagy kevesebb áramot/vizet/stb használjanak, oszd meg velük. Te is jobban jársz.
Ha van valamid, ami neked nem szükséges, rajtuk pedig segít, add oda. Vagy cseréld el. Vagy kérj részt a termésből. Ingatlan, telek, eszköz, bármi. Nem azt mondom, hogy osztogasd el a vagyonod. Nem vagyok akkora emberbarát, hidd el. Ez egy befektetés. Csak itt valós értéket kapsz érte.
Az általános iskolás "csöpög a csap, ég a villany, szelektív kuka" kérdéskört ne feszegessük. Tüneti kezelés, tükörfordításban szarnak a pofon. De ártani nem ártasz vele, ha odafigyelsz ilyenekre. Egyszer kéne nagyonnagyon odafigyelnünk, hogy utána ne kelljen mindenre annyira figyelni. Ahogy egy barátom mondaná: a nincsbű' nehéz, a vanbú' könnyű.
Esetleg a tisztálkodást is meg lehet oldani másképp.
Szappant főzni Te is tudsz (csak óvatosan), nem kell ahhoz se nagy hely, se drága alapanyag.
Satöbbi.
Igen, dolgozni kell vele. Igen, idő kell. Igen, energia. Igen, talán még pénz is. Uramisten.
Egy balatoni nyaralást kihagysz, és egész életedre elláttad magad zöldséggel.
Két doboz cigi (vagy egy pizzarendelés) helyett egy doboz vetőmag.
Egy óra fészbuk helyett egy óra utánajárás, és rájössz, hogy MIK VANNAK!?
Majd ide jobbra teszek linkeket, hogy mikvannak:)
Még sorolhatnám, de meguntam.
Mindezt nem azért, hogy a földnek jó legyen. A földnek jó most is, köszöni jól van, bár egy kicsit taknyosköhög. Ha kiirtja magából ezt a vírust, majd helyrejön pillanatok alatt.
Hanem azért, hogy itt maradhassunk rajta. Lehetőleg ne csak a szerencsés X db. Lehetőleg ne csak pár évig.
Ha kevésbé vagyunkbalfaszok, többen elférünk.
Sokjóember kishelyeniselfér, mondják.
Aki meg semmi mást nem tud/akar tenni, de nemteccik a rendszer, bőven jó, ha ezt megosztja.
2012. február 16., csütörtök
megoldódási tippek nemtetsző rendszerre, avagy hogyan lázaggyunk? 1.rész
Mielőtt még én is azzá válok, akiket mindig szidok...
nevezetesen a "nemteccikerencergyurcsánytakaroggyorbántakaroggy" de jobbat nem tudok, oldják meg ők ha elbaszták... (megjegyzem a kétharmadot se a dzsízüszka hozta)
naszóval, hogy ne ez legyek ugye, valami megoldásokat kéne produkálni. Többet is, kreatívok vagyunk ugyebár, ami ctrlc szerint azt jelenti:
"alkotóképesek, teremtőképesek, elszigetelt tapasztalatokat összekapcsolva újszerűen értelmezik az adott problémát, több lehetséges megoldást keresnek, közben pedig kizárnak minden fölösleges szabályt és feltevést"
(najó, kicsit átírtam, mer rámjön a zakta.)
Van tehát egypár ötlet a tarsolyomban (vagy van ötletem arra, hogy másnak milyen ötletei lehetnek)
eggy:
Kezdhetjük mondjuk azzal, hogy kivonulunk kannásborral a parlament/bank/opera/xyterekegyike helyszínre.
Viszünk táblákat is, valami ilyesmiket "...takaroggy!!!"
Első tesztfeladat: töltse ki a pontozott részt. Alany ismeretlen. Hoppá. Az állítmány is problémás, hiszen hova takarodjon, aki mindenhol ott van? Naugye, megbuktunk.
Nembaj, odaláncoljuk magunkat táblához/fához/korláthoz//biciklitárolóhoz(jobb helyeken), meraz mindenkit meghat, meg hát már a bálnákat is megmentettük ezzel.
Magyarán szólva nem értünk el semmit, csak bevittek azokakurvasünök. Meg még másnaposak is leszünk reggel.
de legalább benne voltunk a hiradóba'!
kettő:
Radikálisként (esetleg elhagyatott valahova tartozniakaróként) megspékelhetjük ezt azzal, hogy istenhazacsaládot üvöltve megverünk egy-két cigányt, meg lehugyozzuk a zsinagógát. Minden megoldódott.
Igazából ennek kellett volna lenni a harmadiknak, hogy írhassam, hogy ez a magyar igazság...
Szóval az eredmény ugyanaz, mint a kettes számú megoldásnál.
Tudod: fogda, másnap, híradó (a zindexet kifelejtettem)
bónusz lehet egykét könnyű testi sértés ide-oda. Vagy inkább körbe, mint a tartozások.
három:
Sokfilmetlátott emberünk fogja magát, és kitalálja, hogy most azonnyomban cselekszik.
Az első cselekedete a cselekvési terv, ami a következő:
OKJ-s nindzsatanfolyamát elvégezvén elindul, és a hekkerektől szerzett (vásárolt) szupertitkos dokumentumaiból összeállított listán végighalad. Módszeresen, mert az ilyenek úgy szokták. Tehát kiirt minden vélt/valós felelőst és annak rokonságát/kutyáját/macskáját/hörcsögét.
Majd a biztonság kedvéért még felrobbantja a bankokat...
Második lépés nincs, mert emberünk rájött, hogy nincs pénze se ókájéra, se jelmezre, se bombára.
Lopni meg nem mer. És amúgy is, már aludni kell, mert holnap reggelre megy dolgozni.
négy:
Mégtöbbfilmet és annál is több internetet látott kolléga előtt a fentiek nem akadály...
Jútubon tanulja a nindzsatikát, és ő maga a hekker.
És a harcosokklubbját is látta, úgyhogy 8 bödön disznyózsírból meg egy kis hipóból ahmed haverjukkal már rég megfőzték a bombájukat. Egy pörkűtteskondírba, tiszta meggájvör. Jeeee.
Natehát: egész bagázs kiirtva, a bankok romokban, néhány plusszhalott (járulékos veszteség, ugyse vagyunk humánisták).
Tökéletes, nincsen pénz, nincsenek politikusok!
Egy pár bökkenő:
ingyen ki dolgozik, és mit eszik, ha senkinek semmije? (az agyak meg még nem álltak át)
de a gyárak leállnak (a tulajok nagy része halott, a maradék meg szintén nem csinál semmit ingyen)
Sebaj, az eszme a fontos, a küldetés végrahajtva, boldogan élünk, míg éhen nem halunk.
öt:
Aztán még azt is megcsinálhatjuk, hogy nem csinálunk SEMMIT.
Passzív ellenállás, minimál töri ismereteim azt mondják Deák szerint bölcs megoldás (inkább wikit is megkérdeztem a biztonság kedvéért, nehogymár ebbe légyen belekötve).
Így néz ki a dolog: sehogy. Nem megyünk dolgozni, kiraboljuk a teszkót, ha az kifogy akkor eszünk patkánytbogarat. Megpróbáljuk a maradék tyúkokat, növényeket meg ilyesmiket szaporítani. Erdő meg nincsen, azt kivágtuk basszameg. De közben enni is kell, ezek a szarok gyorsan fogynak, és senki nem ért hozzá, senki semmirevaló, jáááj.
Bezzeg a márketing/píár/pénzügyi/jogi szakemberekből Dunát lehetne rekeszteni. Először átvitt értelemben, később szószerint. Eddig az erősebb kutya baszik most már az erősebb kutya eszik, magyarán a paraszt felzabálja a túlképzetteket, a maradékot meg a Dunába dobja.
Szintén célravezető módszernek tűnik.
hat:
Megnézzük a Zeitgeist című (tényleg)remekműveket, és akinek rááll az agya, az beindul.
Aktatáskát, gumibotot, számlatömböt, BTK-t, bibliát, szolikulcsot , koccintóst elhajítva boldogan rohanunk építeni a szép új világot.
Ebben az új világban senki nem éhezik, mindenkinek van hol laknia, semmi robotmunkát nem kell végeznie.
Eddig még ez tűnik a legjobb megoldásnak, egy dolgot leszámítva.
A résztvevőket, vagyis minket.
Ahogy mondani szokás, egy fecske nem csinál nyarat. Tehát, ha az az egy szerencsétlen azt hiszi, hogy már nyár van, akkor rábaszott, mert szétfagy a segge. Meg kéne várni a többi fecskét, csakhát addig egyre szarabb a helyzet.
Még ha 100fős életképes/mindenhezértő társaság is alakulna, akkor is mindegy, mert amit ők megcsinálnak, a többi ellopja.
Ez is bukott ügy tehát.
Ezek volnának tehát a megoldásaink?
A következő epizódban fény derül a titokra.
Na most, mint ugye tudjuk, a legjobb munka a csapatmunka, értékeljük ki hát a megoldásokat.
Előszöris szavazásra bocsátom a témát, kattintson mindenki a neki tetsző számra.
A tippelők között nemsokára kisorsolunk egy kis AGYAT.
nevezetesen a "nemteccikerencergyurcsánytakaroggyorbántakaroggy" de jobbat nem tudok, oldják meg ők ha elbaszták... (megjegyzem a kétharmadot se a dzsízüszka hozta)
naszóval, hogy ne ez legyek ugye, valami megoldásokat kéne produkálni. Többet is, kreatívok vagyunk ugyebár, ami ctrlc szerint azt jelenti:
"alkotóképesek, teremtőképesek, elszigetelt tapasztalatokat összekapcsolva újszerűen értelmezik az adott problémát, több lehetséges megoldást keresnek, közben pedig kizárnak minden fölösleges szabályt és feltevést"
(najó, kicsit átírtam, mer rámjön a zakta.)
Van tehát egypár ötlet a tarsolyomban (vagy van ötletem arra, hogy másnak milyen ötletei lehetnek)
eggy:
Kezdhetjük mondjuk azzal, hogy kivonulunk kannásborral a parlament/bank/opera/xyterekegyike helyszínre.
Viszünk táblákat is, valami ilyesmiket "...takaroggy!!!"
Első tesztfeladat: töltse ki a pontozott részt. Alany ismeretlen. Hoppá. Az állítmány is problémás, hiszen hova takarodjon, aki mindenhol ott van? Naugye, megbuktunk.
Nembaj, odaláncoljuk magunkat táblához/fához/korláthoz//biciklitárolóhoz(jobb helyeken), meraz mindenkit meghat, meg hát már a bálnákat is megmentettük ezzel.
Magyarán szólva nem értünk el semmit, csak bevittek azokakurvasünök. Meg még másnaposak is leszünk reggel.
de legalább benne voltunk a hiradóba'!
kettő:
Radikálisként (esetleg elhagyatott valahova tartozniakaróként) megspékelhetjük ezt azzal, hogy istenhazacsaládot üvöltve megverünk egy-két cigányt, meg lehugyozzuk a zsinagógát. Minden megoldódott.
Igazából ennek kellett volna lenni a harmadiknak, hogy írhassam, hogy ez a magyar igazság...
Szóval az eredmény ugyanaz, mint a kettes számú megoldásnál.
Tudod: fogda, másnap, híradó (a zindexet kifelejtettem)
bónusz lehet egykét könnyű testi sértés ide-oda. Vagy inkább körbe, mint a tartozások.
három:
Sokfilmetlátott emberünk fogja magát, és kitalálja, hogy most azonnyomban cselekszik.
Az első cselekedete a cselekvési terv, ami a következő:
OKJ-s nindzsatanfolyamát elvégezvén elindul, és a hekkerektől szerzett (vásárolt) szupertitkos dokumentumaiból összeállított listán végighalad. Módszeresen, mert az ilyenek úgy szokták. Tehát kiirt minden vélt/valós felelőst és annak rokonságát/kutyáját/macskáját/hörcsögét.
Majd a biztonság kedvéért még felrobbantja a bankokat...
Második lépés nincs, mert emberünk rájött, hogy nincs pénze se ókájéra, se jelmezre, se bombára.
Lopni meg nem mer. És amúgy is, már aludni kell, mert holnap reggelre megy dolgozni.
négy:
Mégtöbbfilmet és annál is több internetet látott kolléga előtt a fentiek nem akadály...
Jútubon tanulja a nindzsatikát, és ő maga a hekker.
És a harcosokklubbját is látta, úgyhogy 8 bödön disznyózsírból meg egy kis hipóból ahmed haverjukkal már rég megfőzték a bombájukat. Egy pörkűtteskondírba, tiszta meggájvör. Jeeee.
Natehát: egész bagázs kiirtva, a bankok romokban, néhány plusszhalott (járulékos veszteség, ugyse vagyunk humánisták).
Tökéletes, nincsen pénz, nincsenek politikusok!
Egy pár bökkenő:
ingyen ki dolgozik, és mit eszik, ha senkinek semmije? (az agyak meg még nem álltak át)
de a gyárak leállnak (a tulajok nagy része halott, a maradék meg szintén nem csinál semmit ingyen)
Sebaj, az eszme a fontos, a küldetés végrahajtva, boldogan élünk, míg éhen nem halunk.
öt:
Aztán még azt is megcsinálhatjuk, hogy nem csinálunk SEMMIT.
Passzív ellenállás, minimál töri ismereteim azt mondják Deák szerint bölcs megoldás (inkább wikit is megkérdeztem a biztonság kedvéért, nehogymár ebbe légyen belekötve).
Így néz ki a dolog: sehogy. Nem megyünk dolgozni, kiraboljuk a teszkót, ha az kifogy akkor eszünk patkánytbogarat. Megpróbáljuk a maradék tyúkokat, növényeket meg ilyesmiket szaporítani. Erdő meg nincsen, azt kivágtuk basszameg. De közben enni is kell, ezek a szarok gyorsan fogynak, és senki nem ért hozzá, senki semmirevaló, jáááj.
Bezzeg a márketing/píár/pénzügyi/jogi szakemberekből Dunát lehetne rekeszteni. Először átvitt értelemben, később szószerint. Eddig az erősebb kutya baszik most már az erősebb kutya eszik, magyarán a paraszt felzabálja a túlképzetteket, a maradékot meg a Dunába dobja.
Szintén célravezető módszernek tűnik.
hat:
Megnézzük a Zeitgeist című (tényleg)remekműveket, és akinek rááll az agya, az beindul.
Aktatáskát, gumibotot, számlatömböt, BTK-t, bibliát, szolikulcsot , koccintóst elhajítva boldogan rohanunk építeni a szép új világot.
Ebben az új világban senki nem éhezik, mindenkinek van hol laknia, semmi robotmunkát nem kell végeznie.
Eddig még ez tűnik a legjobb megoldásnak, egy dolgot leszámítva.
A résztvevőket, vagyis minket.
Ahogy mondani szokás, egy fecske nem csinál nyarat. Tehát, ha az az egy szerencsétlen azt hiszi, hogy már nyár van, akkor rábaszott, mert szétfagy a segge. Meg kéne várni a többi fecskét, csakhát addig egyre szarabb a helyzet.
Még ha 100fős életképes/mindenhezértő társaság is alakulna, akkor is mindegy, mert amit ők megcsinálnak, a többi ellopja.
Ez is bukott ügy tehát.
Ezek volnának tehát a megoldásaink?
A következő epizódban fény derül a titokra.
Na most, mint ugye tudjuk, a legjobb munka a csapatmunka, értékeljük ki hát a megoldásokat.
Előszöris szavazásra bocsátom a témát, kattintson mindenki a neki tetsző számra.
A tippelők között nemsokára kisorsolunk egy kis AGYAT.
2012. február 15., szerda
MulTitok
- Te figyejjémá'! Megkaptam a jelentéseket.
- Jó, mi?
- Ja, látom, hogy már 52 országban vagyunk. Az fasza. De már 2 hónapja nem történt semmi. Lassan kéne valamit alkotni, mert apám szólni fog.
- Jóvan, kitalálunk valamit. Épp most néztem, hogy van itt ez a Magyarország, ott még nem vagyunk. Az nem jó?
- Azt már én is nézegettem. De azoknál majdnem minden van, hogy adunk el nekik bármit is? Mindenféle gyáruk van.
- Hát ruha az már nem nagyon van, tudod, a kínaiak:)
- De zöldség, gyümölcs, hús, cukor meg ilyenek vannak, nem?
- Megoldjuk. Megnézem, mennyibe kerülnek ott a zöldségek.
.
.
.
- Megvan. Na kiszámoltam, simán alá tudunk menni. Max pár évig beszeráron adjuk nekik. A víz meg ilyenek úgyis drága lesz, majd rájönnek, hogy nem éri meg termelni. Vagyis asziszik... Majd utána, mikor már nem lesz senkinek, akkor adhatjuk drágábban, úgyis megveszik.
- Ja ez jó ötlet. És a hús?
- Megoldjuk, max eljátsszuk ugyanezt a takarmánnyal. Vagy szerzünk vmi állatvédőt, aztán ráuszítjuk a libatömőkre, meg ilyesmik. Még nemtom, de vannak ötleteim. Csináltunk már nagyobb balhét is, ezt is elintézzük.
- De várjá'! Miből lesz pénzük megvenni a dolgokat, ha nem lesz melójuk? Gondolom ott kurvasokan élnek ebből.
- Hát nyitunk jó nagy boltokat, beharangozzuk, hogy micsoda munkalehetőségek vannak. Úgyis felvesznek valami hiteleket, aztán majd eljönnek szarérhugyér dolgozni, hogy el ne vigyék a házukat.
- Igaz. Meg ez még tudod, mér is jó? Így aztán nem lesz idejük termesztgetni meg ilyesmi. Majd nagy városokba rakjuk a boltot, beköltöznek oda valami lyukakba, mer úgyis drága ott a közlekedés. A földjeiket meg eladják, akkor azt is meg tudjuk venni olcsón.
- Király! Nem is vagy te olyan hülye!
- Aggyeggyötöst!
- Jó, mi?
- Ja, látom, hogy már 52 országban vagyunk. Az fasza. De már 2 hónapja nem történt semmi. Lassan kéne valamit alkotni, mert apám szólni fog.
- Jóvan, kitalálunk valamit. Épp most néztem, hogy van itt ez a Magyarország, ott még nem vagyunk. Az nem jó?
- Azt már én is nézegettem. De azoknál majdnem minden van, hogy adunk el nekik bármit is? Mindenféle gyáruk van.
- Hát ruha az már nem nagyon van, tudod, a kínaiak:)
- De zöldség, gyümölcs, hús, cukor meg ilyenek vannak, nem?
- Megoldjuk. Megnézem, mennyibe kerülnek ott a zöldségek.
.
.
.
- Megvan. Na kiszámoltam, simán alá tudunk menni. Max pár évig beszeráron adjuk nekik. A víz meg ilyenek úgyis drága lesz, majd rájönnek, hogy nem éri meg termelni. Vagyis asziszik... Majd utána, mikor már nem lesz senkinek, akkor adhatjuk drágábban, úgyis megveszik.
- Ja ez jó ötlet. És a hús?
- Megoldjuk, max eljátsszuk ugyanezt a takarmánnyal. Vagy szerzünk vmi állatvédőt, aztán ráuszítjuk a libatömőkre, meg ilyesmik. Még nemtom, de vannak ötleteim. Csináltunk már nagyobb balhét is, ezt is elintézzük.
- De várjá'! Miből lesz pénzük megvenni a dolgokat, ha nem lesz melójuk? Gondolom ott kurvasokan élnek ebből.
- Hát nyitunk jó nagy boltokat, beharangozzuk, hogy micsoda munkalehetőségek vannak. Úgyis felvesznek valami hiteleket, aztán majd eljönnek szarérhugyér dolgozni, hogy el ne vigyék a házukat.
- Igaz. Meg ez még tudod, mér is jó? Így aztán nem lesz idejük termesztgetni meg ilyesmi. Majd nagy városokba rakjuk a boltot, beköltöznek oda valami lyukakba, mer úgyis drága ott a közlekedés. A földjeiket meg eladják, akkor azt is meg tudjuk venni olcsón.
- Király! Nem is vagy te olyan hülye!
- Aggyeggyötöst!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)