Már sok magyarázatom volt erre a mondatra rövid kis életemben:
1: aki ezt kitalálta, annak biztos sok volt...
Kiskoromban (az nemtom hány éves kor) így értelmeztem:
Aki jól el van látva vele, az ráér magasabbröptű problémákat kreálni magamnak, mint pl "letört a körmöm". Hiszen akinek nincs mit ennie, az nem esik kétségbe attól, hogy a zikeás bútort későn hozták ki, meg ilyesmiken. Tehát több pénz, több nyivák. Meg hát a gazdagok megérdemlik.
A gond ezzel, hogy igazrendesjómagyarmunkásemberünk 40-50 évesen is eddig jut. Aki gazdag, az rossz. Nem ügyes/okos/jól csinálta, hanem maffiózó/szemét/aljas/neki könnyű/beleszületett, legjobb esetben "jókor volt jó helyen". Hiszen a magyar népmesék óta a szegény ember a rendes ember, hallod a "dolgozz keményen" mantrát.
2: azok terjesztik, akiknek nincs - savanyú a szőlő alapon.
Tizeniksz körül erre jutottam. Hiszen lehet, hogy nem vagyunk milliomosok, de legalább szárássük egymást, meg összetartunk (különben is, máshogy nem tudjuk fizetni a lakáshitelt). Megtanítjuk a gyerekeinket, mi a feladat: dolgozzon keményen, aztán éljen keményen. Sehol nem hallod, hogy "dolgozz okosan" (leszámítva azokat a családokat akiket valószínűleg nem nevezhetek nevén, de nagy az orruk. Ott megtanulják, hogy működik a rendszer. Ennyi. Ez a titkuk.)
Hogy várod el a következő generációtól, hogy elhiggyék, "ez így működik"? Egész gyermekkorukban hallgatták a mesét a kemény munka gyümölcséről, aztán 8 év általános, 2-4 év gimnázium/szakiskola/szakközép, mostanában 3-5 év főiskola/egyetem után állnak a csodálatos munkaerőpiac bejáratánál, hogy most akkor mi a f*sz van? Se munka, se pénz, mehetsz diplomával gyorsétterembe/titkárnőnek/bolti eladónak. És nem csak a bölcsészdiplomáról beszélek.
De legalább még mindig szeressük egymást…
3: A pénz nem boldogít, csak azok a dolgok, amit veszel rajta
Huszonelejei gondolatmenetem:
Jó esetben találsz jól fizető irodai munkát, természetesen egy multinál, magyarok vagyunk persze, de hát itt jó a káfetéria meg hát amúgy is…
Igaz, hogy 6-kor kelsz (nem lehet ám oda csak úgy beesni, meg amúgy is dugó van, vagy lassú a békávé/volán/máv), és 6-ra érsz haza, (mint a mosott szar, egy kis idegösszeroppanással, mert hülye a titkárnő, ki akarnak túrni, belémkötött a főnök, de kuss van, merhát a pénz az pénz) meg hát úgy ámblokk utálod az egészet.
De nembaj, majd a nettó 150-ből (mínusz 50 albi, 40rezsi, 50 vajaskenyérparizeralgopirin után) marad még nyugtató masszázsra meg kondira, hiszen egész nap ültél…ha meg spórolok, el tudok menni nyaralni a Balatonra.
4: a pénz nem boldogít, de a hiánya boldogtalanít.
Mikor a fentieket mind összeraktam magamban huszonpár évesen, arra jutottam, hogy én bizony vállalkozni fogok, mert nem bírom a munkát (vagyis amit a többség annak nevez). Majd dolgozok többet/okosabban, ha kell reggel 7-től hajnali 3-ig, de akkor majd én lassan önálló leszek és senki nem fog parancsolni, senkitől nem fogok függeni.
Ezen balf*szkodásaimat nem részletezném, néha nem ment a biznisz, néha igen, ekkor volt időm gondolkodni ezen-azon.
Amíg azon kellett dolgozni, hogy kijöjjek a mínuszból, az egy kínkeserv volt. Ha fölé mentem, élvezet, pedig ugyanazt csináltam. Csak ott már lemászott a nyakamról "éhendöglesz" kolléga, jött helyette hogyan lehet jobban/gyorsabban/ügyesebben. Ott már nem a pénz izgatott, hanem a játék, hogy megszerezzem, és a következő hónapban ne kelljen vele foglalkozni.
Egyszóval azért kellett a pénzzel foglalkozni, hogy NE kelljen vele foglalkozni. Logikus, nem?
5: A pénz lassan felesleges lesz, ha okosan csinálod
De hoppá? Pénzt eszek? Pénzben alszom? Pénzbe öltözöm? Ha ezek meglennének, annyira már nem is érdekelne a dolog.
Persze, mikor kialakult, a pénznek volt létjogosultsága. Mindenből kevés volt, az áruk nem jutottak messzire, nem tudtak tartósítani, stb. Mindent nehéz és időigényes munkával állítottak elő. Valahogy el kellett osztani a felesleget, de még így sem jutott mindenkinek.
De most?
Valakinek van háza, de nem lakik benne, mert nem veszik ki.
Valakinek nincs, és nem tud kifizetni egy albérletet.
Valakinek van zöldsége, de nem tudja eladni és rárohad.
Valakinek nincs, és nincs pénze megvenni.
Blablabla, rakd össze, folytathatnám a sort bármeddig.
Nekem van egy árum, ami neked kell, odadnám neked ingyen, ha megcsinálnád nekem ezt-azt ingyen. Minketten jobban jártunk.
Ezen a fonalon mentem tovább (nem tudom, te gondolkoztál-e már ezen)
Mindenkinek van valamije, vagy ért valamihez (még az is aki maga sem gondolná), amiért más pénzt ad. Ha áruja/ideje/tudása/ötlete.
Te tudsz németül, én meg tudok és szeretek programozni.
Neked kell egy honlap, én meg akarok tanulni németül.
Te kifizetsz százezret a honlapért, én elmegyek egy tanfolyamra ugyanennyiért.
Hogy ennek az árát megkeressük, lehúzunk mindketten egy hónapot egy utálat munkahelyen, ahelyett, hogy én megcsinálnám a honlapod ingyen, te meg megtanítasz németül ingyen. Mindketten gyorsabban haladnánk, és olyat csinálnánk, amit szeretünk. És ennyivel több pénzünk marad, vagy kevesebbet kell dolgoznunk, hogy ugyanúgy éljünk.
Vagy: neked van paradicsomod, el kell vinned valahova. Nekem van kocsim, és arra járok.
Te fizetsz valakinek a fuvarért, én fizetek valaki másnak a paradicsomért. MINEK?
Egy csomó paradicsom/idő/bármi rohad ránk, mert nem adjuk oda, ha nem fizet érte valaki. Lakások állnak üresen, hajléktalanok az utcán.
Na mostanára, (20-as éveim második fele) eddig jutottam.
Rohadtul nem vagyok idealista és fanatikus emberbarát, már csak puszta önzésből is gondolj bele: ami másnak jó, az neked is jó. Ha nem ma, holnap.
Ha nem érted rögtön, úgyis kifejtem egy másik alkalommal:)