avagyavagy hogyan ölt testet a semmiből a pénzünk (alias adósságunk)
Tegyük fel, hogy A (mint Aladár) besétál a bankba, azzal a céllal, hogy felvesz egy kis hitelt.
(Tekintsünk el attól, hogy bankáromabarátom baráti áron megállapítja, kap-e vagy nem-e...)
Tehát bemegy, kapott, örül.
Hát még a bank!
Végletekig leegyszerűsítve ugyanis a következő a sztori.
Bankunknál a jokerkártya, úgy hívják, tartalékráta.
Mitjelecsenez?
Aztjelencsen, hogy visszamegyünk egy lépést.
Drágábánkunknak valahonnan (az most mindegy) van 10 azaz tíz milli jómagyar forintja.
Ez lészen az ő tartaléka.
Kimondatott egyszer valamikor, hogy van egy szám, a nevezetes tartalékráta, ami megmondja, hogy mennyi tartalékkal mennyi hitelt helyezhet ki a bank.
Ha 10 % a tartalékráta akkor 10 millió tartalékkal hitelbe adhat plusz 90milliót.
Ha 5%, akkor 10milla tartalékkal 190milliót.
Ha 2, akkor 10 milla tartalékkal 490milliót.
És így tovább, eddig világos.
Számoljunk 10 százalékkal az egyszerűség (és az egyszerűbbek) kedvéért.
tehát van 10 millió tartalék (vagyis létező) pénz, és lesz belőle még 90millió új pénz.
Honnan lesz a többi?
Hát ez az, a többi az onnan jön, hogy sehonnan. Az nincs is.
Addig a pillanatig, amíg (és itt visszakanyarodtunk történetünk elejére) A(mintaladár) be nem megy a bankba. Tegyük fel, hogy 1milliót kértkapott.
Amikor ő megkapta a hitelt, igazából annyi történt, hogy csinálnak néki a semmiből 1 milliót. Vagyis egy darab 1-est és utána még 6 darab nullást odaírnak a számlájára, hogy az most az övé. Abrakadabra, kész a della. Ezt még 99-szer meg tudják tenni (ha mindenki egyet kér), míg el nem fogy a kihelyezhető (azaz elővarázsolható) 100milla.
Természetesen mindezt nem adják csak úgykönnyen (és nem ingyen, ára van, úgyhíjják: kamat - de ez már egy másik sztori), csakis valamiért cserébe.
Legtöbb esetben Áládárunk aláírja a papírt, miszerint a házát felajánlja zálogba, ezzel bizonyítva, hogy hajlandó visszafizetni a pénzt. (A LÉTEZŐ házát, cserébe azért a pénzért, aminek a nagy része nem is létezett addig, míg nem kérte - érzed a logikát??)
Innen jön a 2 verzió:
A - Miután visszafizeti a teljes(pluszkamatos) összeget, ez a pénz eltűnik, mintha sosem létezett volna.
B - Ha a nagyrészt nemlétező pénzt nem fizeti vissza teljesen, azt úgy híjják: kilakoltatás.
"A LÉTEZŐ házát, cserébe azért a pénzért, aminek a nagy része nem is létezett addig, míg nem kérte - érzed a logikát??"
VálaszTörlésÉs a nem létező pénzen létező erőforrásokat vásárol. Létező plazmatévét, tele olyan fémekkel, amik korlátozott mennyiségben vannak jelen a bolygón, létező autót, ami létező fosszilis szarokat pöfögtet a levegőbe.
Majd ezek az emberek, akik ezeket a termékeket eladták neki
A: Tőkések voltak, tehát gazdagabbak lettek a nem létező bankjegyek/digitális egyenleg által.
B: Ők is hitelből alapították a vállalkozást és ugyanazt a nem létező pénzt fizetik VISSZA a banknak, amit kihelyezett.
Ezzel ÖNMAGÁBAN nincs is semmi probléma, általa fejlődött ekkorát a technológia. Kamat és hitel nélkül maximum akkor lehetett volna ilyen mértékű technológiai fejlődés, ha az emberiség spontán megvilágosodik, ami még ma sem történt meg.
És lássuk be, abban az időben (de még 40-50 éve is) még nem lett volna zökkenőmentes. Az egészre az informatika és a robotika tette fel a koronát. (Azaz tenné, ha az emberiség végre felébredne). Anélkül például senki nem ment volna le bányába, senki nem dolgozna kőművesként, építőipari segédmunkásként, stb.
Tehát eddig a pontig(!) sajnos a pénz egy szükséges rossz volt, amely kényszerített embercsoportokat olyan tevékenységre, amelyet önmaguktól nem tettek volna meg, de szükség volt rá.
folyt.köv (a 4096 karakteres korlátot kikapcsolhatnád. :))
Azaz a tartalékráta azt tette lehetővé, hogy hitelt vegyünk fel a jövőre Mármint kollektíven az egész emberiség. Ezáltal ne kelljen háborúznunk erőforrásokért, aranyért (ami fix volt adott területen). Űrprogram, ember a holdon, stb. Elég a 70-es, 80-as évek sci-fijeit megnézni miket vizionáltak abban az időben, hogy mi lesz majd 2000 után. Repülő autók, stb. Mindenki abba bízott, hogy a növekedés örökké fog tartani, ezáltal a kapitalizmus is örökké fog virágozni és a gazdasági olló se lesz ennyire vészes, mert a gyári munkás is jól fog keresni, ki tudja fizetni a házát, a kocsiját amit a gyerekei örökölnek, el tud menni nyaralni, egészségesen tud táplálkozni és tud lépkedni a munkahelyi ranglétrán.
VálaszTörlésNem ez a legjobb megoldás, de ha fejlődést akarunk arra 3 alternatíva van
1. Rabszolgaság: Kipróbáltuk, nem jött be.
2. Bérmunkásság: Kipróbáltuk, ez sem kecsegtet túl sok jóval. Főleg, mivel az ember biológiai lény, nem lehet kikapcsolni és bedobni a sufniba, majd leporolni és kivenni, ha újra szükség van rá. Megszületik majd élete végéig szüksége van ciklikus erőforrásokra.
3. Robotok: Ez majd a jövő, de ezt fel kell(ett) találni, ehhez pedig a korábbi kettő valamelyikére van (volt) szükség.
Enélkül vidám hippiközösségek lennének a tábortűz körül, kitéve a környezet minden viszontagságának és gyakorlatilag az emberi kíváncsiságot, tudásvágyat és fejlődési kényszert vennénk semmibe, ami elindított minket az evolúció útján. Gondoljunk csak a faragott kőtáblákra vagy a barlangrajzokra. Már akkor megvolt a késztetés, hogy nyomot hagyva az utókornak azok már ne a 0-ról induljanak, hanem elődeik tudásával elstartolva magasabb szintre jussanak, majd az ő tudásukat szintén hátrahagyják az utókornak.
A fejlődésnek viszont ára van (lásd: 3 pont). Az utóbbi a legelfogadhatóbb, mivel egy élettelen fém a rabszolgád, amit (jobb esetben) megújuló energiaforrások hajtanak.
Tehát nem az a fő probléma, hogy létezőt helyezel zálogba kreált pénzért (mivel a házadat nem tudod megenni, BKV bérletre cserélni a téglákat, stb.) hanem az, hogy elfogyott a potenciál, ami által megtermelheted a nem létező pénz fedezetét a munkád által. Mert nem tudsz már olyan munkát végezni, ami által értéket tudsz adni a hitelpénznek. Vagy csak olyan alacsony hatásfokkal, hogy nem éri meg, mivel pont azok a munkakörök vannak a legkevésbé megfizetve, amik által értékkel lehetne felruházni a lufipénzt. Vagy mert már nincs rá szükség, vagy mert a gépek olcsóbban elvégzik.
Ellenben a szolgáltatóipar elég méretesre hízott és ők sem termelnek túl sok értéket. Avagy szigorúan erőforrás-gazdálkodás szempontjából még egy recepciós is nagyobb terhet ró a környezetére, mint a mindenki által megvetett 22-ből vagy 47-ből élő.
Ugyanis míg előbbi a "munkájával" sem termel több értéket, mint más a semmittevésével, addig előbbi a lufipénz által nagyobb lábon élhet, azaz több jut neki az erőforrás-tortából, miközben az egyre csak fogy. Itt a kör bezárul. Vagy szanálják az emberiség elég nagy százalékát (és ebbe beletartoznak a szolgáltatóiparban dolgozók is, főleg ők, mivel ők (ellentétben a segélyen élőkkel) többen rendelkeznek erőforrásokkal, vagy pedig záros határidőn belül észhez tér az emberiség és rászánja magát egy radikális változásra.
Penge@ Mintha csak magamat hallanám. :)
TörlésAnnyival egészíteném ki,h ha nincs népesség növekedés, akkor nincs fogyasztás növekedés sem hosszú távon (reál értéken), ergó nincs gazdasági növekedés sem...kevesebb ember, kevesebb terhet ró a környezetére...
Ez a legnegyobb ellentmondás: túlnépesedünk, amit problémaként kezelünk, mert az. Közben a hajszoljuk a növekedést., amihez szükség van a túlnépesedésre...